8. rész
A kórházban mindenki megkapta a megfelelő kezelést. Shikamaru megint eltörte az ujátt. Narutónak a mellkasán és a kezén voltak sebek. Sasukának nincsenek sebei csak egy-két karcolás. Nejinek nincsenek sebei csak a kezén. Tentennek és Sakurának a karján és a lábán voltak sebek. Lent az intenzív osztályon kezelik. Ai nak is begyógyultak a sebei, így neki nem kellett semmilyen kezelésen részt vennie. Ino a virágboltban dolgozik egész nyáron és mivel most nyár van, ezért most is. Ai épp oda ment és ott találta Sakurát is.
- Szia, Sakura Hogy hogy itt vagy? – kérdezte Ai.
- -Ó tudod Lee a kórházban van és virágot viszek neki.
- -Én is ezért jöttem, de én Lennek veszek virágot, csak nem tudom milyet. Én az orchideára gondoltam, csak nem tudom itt lehet-e kapni.
- Igen, van- szólalt meg Ino
- - Ó, köszike! Tényleg Ino te nem jössz be a kórházba?
- De! Anya mentem a kórházba elvittem egy rózsát!
- Rendben! Csak gyere vissza hamar!
- A lányok út közben elmesélték egymásnak, hogy kinek miért tetszik az a virág amit választottak. Majd mikor a kórházba értek a lányok felmentek odamentek a nővérhez.
- Jónapot! Tudok valamiben segíteni?
- Igen, én Len Tao t keresem, szeretném meglátogatni.
- Jaj, az a kisfiú az intenzívről?
- Igen.
- Sajnálom, de őt nem szabad meglátogatnia idegennek.
- Én nem vagyok idegen!
- Akkor?
- Én…a…húga vagyok! Rin Tao
- Jaj, elnézést kérek! A 320. szoba a 3. emeleten találja. És Önök?
- Mi Rock Leet keressük és mi is szívesen meglátogatnánk Lent.
- Őket is a 3. emeleten találjátok, egymás mellet vannak mind a hárman, és ha megbocsátanak én megyek segíteni.
És a nővérke odaszaladt egy beteghez és felsegítette
- Rin Tao?- kérdezték tőle a lányok
- Más nem jutott eszembe! Na akkor megyünk?
- Jó menjünk, de ez akkor is durva volt.
Felmentek a 3. emeletre és ott mindenki bement a kiválasztott betegéhez. Ai bement Lenhez aki éppen aludt
- Miss Ai?
- Igen, én vagyok az Bason.
- Nagyon sajná…
- Bason ez nem a te hibád volt. Jól ismerem a rohadt bátyám ő mindig ezt csinálja
- És miért?
- Tudod ő a 100 évenként megszületendő gonosz, aki mindig kiírtja a családot és még azt is megakadályozza, hogy a maradék boldogan élhessen. -Ai keze ökölbe szorult, a fogait összeszorította, és a fejét lehajtotta.
- Sajnálom-hallatszott nagyon halkan az ágyból.
Ai rögtön felkapta a fejét . Len kinyitotta a szemét és Ai rögtön elkapta tekintetét a fiúról.
- Ne sajnáld. Ez az én hibám- Közben a másik kezében szorongatta a virágot.
Mivel Len még nem látott olyan jól, ezért nem vette észre, hogy mit tart a kezében a lány. Ai a virágot a vázába rakta mi nem volt messze tőle, majd leült az ágy szélére:
- Figyelj, Neked csak annyi dolgod van, hogy minél hamarabb meggyógyulj, jó?
- Biztos. –Len arcán bágyadt mosoly suhant végig, de ez az oxigénmaszktól nem látszott.
- Már megint feleslegesen aggódsz- Hallatszott nagyon halkan.
- Nem baj, de most inkább pihenj. Amúgy ha esetleg kérdeznék én a húgod voltam, Rin.
- Jó- Len szemében látszott a fájdalom, amit pár nappal ezelőtt élt át. –És hogy vagy te?
- Most ne miattam aggódj, inkább próbálj meg aludni. Majd legyőzöm valahogy. Na… aludj!
Len lecsukta szemeit csöndesen elkezdett szuszogni. Ai mosolygott majd rátette kézét a homlokára és a keze körül megint a zöld fény jelent meg majd 1 perel később levette.
- Jó legyél! –mondta alig hallhatóan
- Bason? Vigyázz rá! Még akkor sem hagyd magára mikor ő mondja! Jó?
- Rendben.
Ai felállt, majd csendesen kiment és az ajtó előtt már várták a lányok.
-Na, mi volt? – kérdezték a lányok egyszerre.
-Semmi, aludt.
Ai szemében látszott, hogy azért mondta ezt, hogy ne kérdezzék. A lányok érezték, hogy Ai nak nagyon fáj, hogy így látta barátját, majd Ai lehajtotta a fejét, kezével eltakarta a szemét és sírni kezdett, majd leszakadt a lépcsőn. Vele szembe jött Jak, de Ai nem látta csak futott lefelé. Jak észre vette, hogy menős, de nem nézett utána. Ai lefordult az Asakura házhoz vezető úton. A ház hátsó kertjéből fel a ház tetejére, és onnan be a szobája ablakán. Az ajtót becsapta és ezt Trey pont hallotta, mert akkor lépett ki az ő szobájából.
- Megnézzük?
- mimimi.
- Ai bejöhetek?
- Gyere
- Mi történt?
- Semmi
- Nekem elmondhatod
- Biztos?
- Biztos.
- Az, hogy ott voltam ma Lennél és rosszab az állapota, mint gondoltam. Próbáltam neki segíteni, de nem biztos, hogy sikerült
- De ez nem a te hibád
- De az enyém! Mert nekem van egy rohadt bátyám, aki megtámadta. –összehúzta magát lábait magához ölelte, és átfonta karjával. Megint elkezdett sírni.
- Tudod mit mondana? Azt, hogy ne mutasd ki mit érzel, csak mond el valakinek.
- Igaz. Köszi a segítséget!
Ai megölelte Treyt majd kirohant a szobájából
XEz már egy fura lányX
|