8.rész
Az utolsó nap
Ma egész hamar felkeltem. Még arra is volt időm, hogy visszadőljek egy kicsit. Reggelinél most Anna is velünk evett.
- Ma lesz az utolsó edzésestek. Holnap korán reggel indultok megkeresni Dobi falut. Egy hónapotok van rá. – mondta nagy komolyan Anna
- Már holnap? – kérdezte Yoh
- Haver, legalább utána már nem kellesz végigszenvednünk Anna edzéseit. – és akkor nevetett, nekünk valahogy nem volt kedvünk a nevetésre.
Anna elég mélyen elgondolkozhatott, mivel nem mondott semmit Treynek és nem is adott neki egy pofont. Tudom, hogy most Anna aggódik értünk, igaz nem olyan típus, de most azért félt minket csak nem mutatja ki. Reggeli után bevállaltam a mosogatást, de nem azért, mert unatkoztam, hanem azért, hogy Annával tudjak négyszemközt beszélni.
- Tudom, hogy most mire gondolsz. – nyögtem ki nehezen
- Igazán? És mire?
- Aggódsz értünk.
- Ezt meg sem hallottam.
- Anna lehet, hogy te egy kemény lány vagy, de hidd el, hogy belülről érzékeny….Ez te is tudod, csak nem akarod kimutatni.
- Te semmit sem változtál. Mikor utoljára találkoztunk akkor szomorú voltam belülről, de viszont nem mutattam ki. Te egyből rájöttél, hogy mi bajom. – elmosolyodott de hirtelen aggódást láttam a szemében- Niki….kérhetek tőled valamit?
- Hát persze. – Anna ekkor elgondolkozott, hogy vajon kérjen vagy ne kérjen
- Szeretném, hogy amíg távol lesztek, addig vigyázzál rájuk. – mikor kimondta nem hittem a fülemnek, Anna tényleg aggódott értünk
- Ez csak természetes. – ekkor majdnem elbőgtem magamat, de láttam, hogy nem csak én akartam visszatartani a sírást.
- Köszönöm – elfordult és menni akart – Jó, hogy ott leszel velük, egy lány mindig kell egy fiúcsapatba. – elmosolyodott – És légy szíves figyeljél Yohra is, hogy nehogy valami libával kavarjon.
- Nyugodj meg, rám számíthatsz – ekkor elment Anna
Miután befejeztem a mosogatást, elindultam a szobámba, hogy egy kicsit gondolkozzak. Folyton az járt az eszemben, amit Anna mondott: ,,Szeretném, hogy amíg távol lesztek, vigyáznál rájuk··. Számíthat rám Anna, nem hagyom, hogy valami hülyeségbe belekeveredjenek. Nagy zaj törte meg a csendet. Trey dörömbölt az ajtómon.
- Niki…engedj be!!!
- Mi a baj? – kérdeztem
- Anna rájött, hogy le akartuk vágni az utat és most pedig meg akar verni.
- Niki…tudom, hogy ott van Trey. Azt ajánlom, hogy mind a ketten gyertek ki és nyomás edzeni. – ordibálta Anna
- Figyelj szerintem jobb, hogyha kimegyünk, mielőtt még 10x annyit kellesz futnunk.
Kinyitottam az ajtót és Trey már is rohant ki az udvarra. Én is mentem volna, de Anna megállított.
- Szeretném, hogy amit az előbb mondtam, az kettőnk közt maradna.
Én csak bólintottam, és mentem edzeni. Eddig ez volt a legfárasztóbb edzésem, de úgy vettem észre, hogy nem csak nekem, mivel mindenki kifeküdt. Vacsora után kimentünk a kertbe beszélgetni. Hülyéskedtünk egy kicsit és még most Anna is hajlandó volt nevetni. Ezután mindenki bement a saját szobájába és bepakoltunk holnapra. Minden cuccot kivittünk a folyosóra, hogy nehogy valamit itthon hagyjunk, és csak aztán mentünk aludni. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
