16.rész
Egy elég rossz nap
Reggel Ramani ébresztett. Legszívesebben még aludtam volna, de nem szerettem volna lekésni a buszt, ezért nagy nehezen felkeltem. Megmosakodtam, felöltöztem aztán az étkező felé vettem az irányt. Mikor bementem, már mindenki az asztalnál ült. Nagyon fáradt voltam.
- Jó reggelt. – köszöntem álmosan
- Jó reggelt. – köszönt mindenki
Leültem Trey és Yoh mellé. Velem szemben ült Len. Nem voltam annyira éhes, ezért csak egy pohár tejet ittam.
- Niki úgy nézel ki, mint aki egész éjszaka csak úszott. – mondta Trey
Mikor meghallottam, akkor majdnem megfulladtam ivás közben. Lenre néztem aztán ezt mondtam:
- Ha egész éjszaka úsztam volna, akkor még mindig aludnék. – próbáltam kicsit nevetve mondani, de nem nagyon sikerült
Miután megreggeliztünk, bement mindenki a saját szobájába, összepakoltunk és elindultunk a buszmegálló felé. Már vagy egy fél órája vártuk a buszt, de nem jött.
- Mikor jön már? – türelmetlenkedtem
- Trey, biztos, hogy kilenckor lesz itt a busz? – kérdezte Yoh
- Persze. Tegnap este megnéztem…Nézzétek csak munkanap: kilenc óra…Látjátok?
- De Trey…ma munkaszüneti nap van. – mondtam idegesen
- Mi?...Hát ezt nekem senki sem mondta.
- Akkor már két órája elment a busz. Remek. Hónyuszi még egy menetrendet sem tud leolvasni. – idegeskedett Len
- A legközelebbi busz, délután négykor indul. – olvasta le Lyserg
- Addig meg mit csináljunk? – kérdezte Rio
- Menjünk vissza a panzióba és fürödjünk addig. – ajánlotta Yoh
Visszakaptuk az eddigi szobánkat. Már nem pakoltam ki, csak a fürdőruhát és a törölközőt vettem elő. Kopogtak.
- Bújj be. –mondtam
- Szia. – köszönt Len
- Hello.
- Ööö…csak meg akartam köszönni, hogy reggelinél nem mondtad el senkinek.
Nem mondtam erre semmit.
- Jah és azt is kösz, hogy tegnap megtanítottál úszni.
- Hányszor fogod még megköszönni? – viccelődtem- Amúgy te tudod, hogy mi van Ramani és Bason között? – kérdeztem
- Bason nem hajlandó beszélni Ramaniról.
- Ramanit is kérdeztem, de mindig csak elterelte a szót. De úgy is el fogja mondani. Nem bírja sokáig, hidd el.
- Akkor majd engem is avass be! – mondta
- Jól van. Most is a buszmegállóban vannak együtt.
- De már nem sokáig.
- Ezt hogy érted?
- Basont eltiltom Ramanitól. És jó lenne, hogyha te is eltiltanád Ramanit Basontól.
- Ugyan mért tiltanám el?
- Mert Ramani elcsavarja Bason fejét. Tegnap óta nem is figyel rám, hogy mit mondok neki. Most sincs itt, pedig neki az a dolga, hogy velem legyen. Nem értem Basont, hogy szeretheti Ramanit.
- Én meg téged nem értelek. – kezdtem ideges lenni
- ?
- Mért baj az, ha a szellemed boldog? Nincs benned egy kis érzés se?
- Nehogy te mondd már meg nekem, hogy én milyen vagyok. Meg egyébként is én tudom, hogy Bason mikor boldog. – emelte fel a hangját
- Igazán, és mikor? – kérdeztem dühösen
- Hogyha edzünk, vagy ha harcolunk. – mondta mérgesen
- Hát azt nagyon kétlem…
Egyszer csak Trey, Yoh, Rio és Lyserg rontott be a szobámba.
- Hé Niki, Billy el…- kezdte Trey- Te meg mit keresel itt Len?
- Talán zavar, hogy itt vagyok?!- mérgelődött Len
- Nem, nem… csak fura, hogy itt vagy. Mit csináltatok? – kérdezte mosolyogva Trey s közben a szemöldökét fel-le húzogatta
Len már eleve ideges volt, de most még jobban az lett. Tűz vörös lett az egész arca s közben a guandaojával megszurkálta Treyt. A többiek csak röhögtek én meg elmosolyogtam magamat, de még mindig dühös voltam.
- Pirul. – mondta Yoh
- Téged meg ki kérdezett?! Na jól van,BASON!!!! – kiabálta, de Bason még mindig a buszmegállóba volt Ramanival – Ez nem lehet igaz!! Szálljatok le rólam. Amúgy is ti meg minek jöttetek?
- Jah, igen. Billy elvisz minket. – mondta Trey s közben még mindig csak Lenen nevetett- Még jó, hogy elnéztem a menetrendet, most akkor a buszon kéne zötyögnünk.
Aztán felkaptam a csomagomat és elindultam ki az ajtón.
- Ti nem jösztök? – kérdeztem s elindultunk
A buszmegállóban megtaláltam Ramanit, Len pedig Basont. A csomagokat felraktuk a kocsi tetejére és mi meg beszálltunk. Alig fértünk el a kocsiban. Elől ült Billy a sofőr, Rio és Lyseg. Aztán mi meg mögöttük ültünk. Yoh, Én Trey és Len. Eléggé össze voltunk nyomva. Lassan elindultunk, s ugyan ilyen lassan is haladtunk tovább.
- Hát ez így nem valami kényelmes. – nyöszörgött Trey- Niki mi lenne ha az ölembe ülnél? – kérdezte fülig érő szájjal
Válaszul egy pofont adtam neki. Egy ideig békén hagyott, aztán pedig egyre jobban hozzám simult, s átkarolt.
- Úgy látom Trey, neked nem elég egy pofon. – aztán elcsattant a második is
- Mire kiszállunk, addigra már Treynek nem marad foga. – röhögött Yoh
- Hát ha így folytatja akkor nem is. – mondtam kemény hangon
Trey most akaratlanul a kezét a combomra tette, de gyorsan elvette onnan, és bocsánatot kért. Nem adtam pofont. Hirtelen Billy egy nagyot fékezett. Mindenki előre esett.
- Te meg mit csinálsz? – ordítottam s nagy nehezen kiszálltam a kocsiból.
- Ez a kiscica kiszaladt az útra és…
- NA NEHOGY AZT MONDD, HOGY EMIATT A DÖG MIATT TÖRTEM KI MAJDNEM A NYAKAM! – ordítottam le a fejét s a macskát jó messzire elhajítottam
- Szegény kiscica. – siránkozott Rio
- MIT MONDTÁL? – mérgelődtem
- Semmit. – húzta meg magát
- Nekem nagyon elegem van már!
- Miért? – kérdezte Rio
- 1. meleg van 2. ebbe a nyomorult kocsiban alig férünk el 3. lassabban megyünk mint egy lovasszekér 4. már Treyből is elegem van meg másokból is 5. azt sem tudjuk hogy merre menjük
- Nyugi Niki. Nézd a jó oldalát! Legalább van mivel mennünk. – amint kimondta Yoh, leállt a motor
- Már csak ez hiányzott. Remek. – s kifeküdtem az út szélén- Most meg mit csináljunk? – kérdeztem
- Billy barátom, meg tudod csinálni? – kérdezte Rio
- Hááááát….talán egy-két óra múlva kész leszek.
- Hát igen, már én is kész vagyok. – mondtam s széttártam a karomat
A nap csak úgy égetett minket. Nagy volt a hőség, s ráadásul még egy árva felhő sem volt az égen. Becsuktam a szememet és megpróbáltam nem a bajokra gondolni. Hirtelen egy felhő ment a nap elé. Kinyitottam a szememet és kiderült, hogy az nem is egy felhő volt, hanem egy hatalmas nagy szellem. Gyorsan felálltam. A szellem tenyerében egy hosszú barna hajú sámánsrác ült. Nagyon hasonlított Yohra.
- Nincs egy szerencsés napotok. – mondta az a sámán
- Hát nincs. Amúgy te meg ki vagy? – kérdeztem flegmán
- Ő Zik. – mondta Lyserg
A neve hallatán egyre jobban ideges lettem. Aztán rájöttem, hogy minek itt idegeskedni, majd Ramanival elsimítjuk ezt az ügyet egy csata keretében. Ezt gondoltam, de az érzésemet nem tudtam visszafojtani.
- Szóval te vagy Zik. Remek, már csak te hiányoztál. – mondtam dühösen
- Te vagy Kameko Ayame, Nakaru Ayame unokája. Végre találkoztunk. – mondta sejtelmesen
- Hát én meg nem örülök a találkozásunknak. –mondtam s mérgesen hátat fordítottam
Aztán már csak azt vettem észre, hogy minden lángol körülöttem.
- Razer mondta, hogy erős sámánlány vagy. És milyen igaz.
- Honnan ismertél fel? Hiszen még nem is láttál engem. – kérdeztem
- Razer barátod mondott rólad pár dolgot. Azt is hogy hogyan nézel ki, meg azt is hogy milyen erős vagy. – mondta
- Úgy látszik Razer barátom sose tudja befogni a száját. Amúgy meg minek jöttél ide? Ha nem azért, hogy cseverészünk akkor már el is mehetsz. – mondtam elég mérgesen
- Nem vagy valami túl kedves. – mondta
- Veled miért lennék kedves? Meg amúgy is rossz napom van. – s egyre nagyobb lett körülöttem a tűz
- Szóval már feléledt...hm…jó. – mondta
- Mi éledt fel? – kérdeztem
Nem felelt, csak elment a hatalmas nagy szellemével.
- Ez így nem lesz jó. – sóhajtott Ramani
- Mi nem lesz jó? - kérdeztem
- Ez az erő. Ne idegeskedj.
- Könnyű azt mondani, de valaki már nagyon tudja, hogy hogyan lehet engem felidegesíteni. –mondtam s Lenre néztem
- Most próbáld meg irányítani! – mondta Yoh
- Na jó. – mondtam, becsuktam a szememet s erősen lekezdtem koncentrálni
Eszembe jutott nagyapa szavai: ˇˇKoncentrálj! A testet az elmét és az erőt összpontosítsd!ˇˇ
- Azta. – mondták
Kinyitottam a szememet és már csak azt láttam, hogy a hatalmas nagy lángok egyre kisebbek és kisebbek lettek, és egy gömb formájába a kezembe szállt majd eltűnt.
- Ezt hogy csináltad? – kérdezte Yoh
- Csak azt csináltam amit nagyapa mondott. Koncentráltam, majd a testet az elmét és az erőt összpontosítottam. - válaszoltam s elájultam
|