Rájnö Roberts élete by: Renee-chan
1. rész - A múlt
100 évvel ezelőtt:
A Középkori Japánban élünk. A nap sugarai visszatükröződnek a víz tükréről.
~Igen ez az a nap, amikor az a bizonyos "dolog" is megtörtént. Éppen dühös voltam...Tán sírtam is... de nem csoda... Aztán megláttam őket együtt...
Ettől csak még dühösebb lettem..., de nem szóltam semmit. Elbújtam és figyeltem őket. Piros kimonós, hosszú ősz féle színű haj, hosszú karok, hosszú agyar,
aranysárga szem, aranyos kis kutyafülek. Igen ő volt az...Inuyasha...
A nővéremmel beszélt... jól láttam... és ez dühített... Nővérem, mint mindig most is olyan testtartással állt, mint egy hercegnő. Hosszú lila haja és hozzá illő lila
ruha párosult a sötétlila szemével. Lehet, hogy észrevett lehet, hogy nem, vagy lehet, hogy nem is akart meglátni. Nem voltunk valami jóban. De azt bizton
állíthatom, ha egyidősek lennénk, senki nem venné észre, hogy mi "két személy" vagyunk. Olyan hasonlóak voltunk mégis nagyban különböztünk egymástól.
Hiszen ő egy nemes tisztavérű szellem. Én pedig csak egy "korcs" félszellem. Viszont mindenki azt állította, hogy olyan vagyok, mint a nővérem csak kicsibe.
Ez még jobban felidegesített. Hisz gyűlölöm őt. Amióta magához vett. Mindenki ezt mondta:
-Nézd a kicsi Rájnö egyre inkább hasonlít a nővérére, Renee-re.~
Amint a kicsi lány egy fa mögül figyelte az eseményeket, addig a tisztásnál a két pár egymással beszélgettek."Egy pár".Ez már beszélgetésükből is kiderült.
Hiszen oly nyájasan beszél a fiú a lányhoz. Bókolt neki mire a lány elpirult. Ezután viszont arcuk elkomorult. Látszott, hogy egy olyan témáról lehet szó ami
mindkettőjüket elszomorítja. A lány kezd bele:
-Anyám küldött egy üzenetet, hogy szembeszáll egy erős szellemmel. Azt mondta végezni fog vele és hogyha végzett látni akarja a húgomat. Ezért megkért,
hogy holnapra vigyem el őt hozzá. Azt mondta minél hamarabb látni akarja. Szóval még ma este el kell indulnunk. Lehet, hogy sokáig el fog tartani mivel
messze van az a hely.
Ezekre a szavakra a félszellem fülei lekonyultak. Végig simította szerelme arcát majd egy csókot lehelt ajkaira és így vettek búcsút egymástól.
~Ezután már csak arra emlékszem, hogy nővérem elhurcolt egy rétre, ami nem is igazán volt rét csak a sík kinézete hasonlított rá. Mindent kő és szikla
borított. És amint odaértünk a látványtól elborzongtam. Egész testem remegett. Rengeteg vér...de szellemek vére...rengeteg tetem...de szellemek teteme.
Nővérem kétségbeesetten kereste anyánkat. Hívta, de nem válaszolt senki rá. Végül megtalálta roncsolt testét a tetemek között szétmarcangolva.
Nem lehetett felismerni őt viszont Renee tudta, hogy ő az. Voltak árulkodó jelei, amiből ezt állapította meg. Hiszen ő látta többször is...míg én most láttam
volna először.
Renee térde rogyva nézett maga, anyja holteste elé. Nem mutatta a sírás jeleit, de közel volt a zokogáshoz. Rájnö ki még csak alig volt 5 éves szakadatlanul ordított a sírástól míg csak nővére rá nem szólt:
-Hallgass!! - kiáltott rá
Rájnö erre csak hirtelen abbahagyta a sírást és értetlenül nézett nővérére.
-...Ha előbb tudtam volna idejönni... - rebegte elcsukló hangon - ...Talán segíthettem volna neki...és akkor...akkor nem halt volna meg...Ez is miattad van! Ha te nem vagy és nem kéne téged ide hozni, akkor itt lehettem volna hamarabb!
~Megmérgeltem magam erre és nem hagytam ezt szó nélkül:
-Miért engem hibáztatsz?!Hisz pont hogy te vagy a hibás!Ha nem andalogtál volna azzal a félszellemmel akkor hamarabb ide érhettünk volna! A kisebbet könnyebb hibáztatni!
-Majd pont miattad nem fogok azzal találkozni, akit szeretek!
~Így vitatkoztunk, míg meguntam és elfutottam otthagyva őt. Nem érdekelt, hogy mi lesz velem vagy vele. Csak rohantam messze tőle minél távolabb.
Ő nem jött utánam...és így ért véget kapcsolatunk. Nem kerestük egymást soha azután. Mindketten a másikat hibáztattuk…
50 évvel később:
~Nem sokat változtam. Hisz az idő múlása mind szellemen, mind félszellemen alig látszik. Szinte csak akkor halunk meg, ha megölnek minket. Soha nem
következhet be nálunk természetes halál,öregedés.
Ezután megtaláltam őt. Véletlenül találtam meg, egy faluban volt, ahol megfordult Inuyasha is...
Amikor megláttam kissé elszörnyedtem a látványtól.
Ahogy bujdostam a fák között, a falusiaktól mindet megtudtam. Hogy milyen pletykás nép ez! A szavaikból azt vettem ki, hogy egy nagyhatalmú papnő
jött a falujukba és ő védelmezi a lakókat és a Shikon no Tama-t is. Hallottam erről a kőről. A Szent Ékkőről. Nagy hatalmat ad és egy szellem kezében elég veszélyes. Szóval egy papnő őrzi. Azt is hallottam, hogy a papnő egy félszellemmel találkozgatott rendszeresen. Ez a félszellem pedig Inuyasha volt.
Akkor ezek szerint Renee nem jött vissza....vagy már túl késő volt. Szóval Inuyasha egy papnővel hált. Biztos az ékkő kellett neki. Ha jól hallottam Kikyounak
hívták. Nem is időztem sokáig ott inkább elmentem...
Pár nappal később:
~Annál nagyobb meglepetés ért, amikor visszatértem a kis faluba. Nagy üvöltözés, valahol láng csóvák emelkedtek az égbe. Megtámadták a falut...
Mikor odaértem csak egy valamit láttam. Kikyou épp a Szent Fához szögezte egy szent nyílveszővel Inuyasha-t. Erre hirtelen megpillantottam a nővéremet.
Erre viszont már Inuyasha mély álomba szenderült. Viszont nővérem látványa meglepett. Ezekszerint végig itt volt és figyelte őket. Renee üvöltözött a papnővel. Kikyou csak nézte megvetően majd őt is lelőtte egy nyílvesszővel, de ez nem olyan volt amivel Inuyasha-t lőtte meg. Ez nagyobb sebet okozott neki.
A papnőn is látszott, hogy nagy fájdalmai vannak. Utolsó erejéből visszament a faluhoz és ott halt meg. Renee odagyalogolt a fához és az odaszegezett férfire pillantott. Örök esküt téve neki megfogadta előtte, hogy míg meg nem hall védelmezi. Súlyos volt sérülése, de nem hagyta magára a félszellemet.
Megfogadta ígéretét. Ott ült és vigyázott rá a sebével, de nem sokáig bírta végül csak elhagyta, eltávozva a túlvilágra. Én nem csináltam semmit csak néztem. Megvettetem
mindkettőt. Így néztem végig mindenki halálát. Inuyasha,Kikyou és Renee....Mind előttem haltak meg, de különösebben nem érdekelt engem. Viszont én is tettem egy fogadalmat. Amit Renee megkezdett én azt befejezem....Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy ennyivel tartozok neki. Így hát én vigyáztam tovább a félszellemre egészen máig... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
