Rájnö Roberts élete by: Renee-chan
A találkozás
50 évvel később a mostani középkori japánban - A jelenben:
Rájnö unottan ült egy faágon a Szent Fa közelében. Nézte, vigyázta a félszellemet. Egyszer csak zajokra lett figyelmes. Érezte egy nő illatát maga felé közeledni és még rajta kívül egy szellemet is. Nem csinált semmit csak unottan figyelte a közeledőket. A lánynak ismerős volt a szaga, hasonlított a papnőéhez. Hirtelen feltűnt az említett lány. Rájnö döbbenten figyelte az érkezőt a faágról.
*Hisz ez...ő...de nem lehet...láttam, hogy súlyos sérülést szerzett...Nem,nem lehet ő...már csak azért sem mert a ruhája túlságosan kihívó...zöld miniszoknya...nem egy papnőhöz illő öltözék...*
Ahogy Rájnö figyelte a jövevényt, megpillantotta az előbb már érzett szellem szagát. A szellem üvöltözve követte a papnő hasonmását. A szellem az szent ékkő szót kiáltozta egyfolytában. Ahogy sasolt Rájnö, ugyan halványan, de érezte ő is az ékkő jelenlétét. Ekkor viszont más vette el a figyelmét. Egy halk lüktetés, mint a szívdobogás, hallatszott. Majd egyre erősödött. Rápillantott a félszellemre és megdöbbenve látta, hogy él. Feléledt, és ez a lány, aki annyira hasonlít Kikyou-ra,ő támasztotta fel. A félszellem felé nézett, de addigra már Rájnö eltűnt. Nem hitt a szemének de ezzel ugyanakkor az ígérete, amit nővére tett és amit ő folytatott, vége.
Pár évvel később:
Japánban sütött a nap, bár már látszottak a messziről közeledő felhők. Kis csapatunk egy réten pihenőt tartott. A félszellem és a papnő egymás mellett ülve velük szembe pedig a szerzetes és a szellemirtó. A kis rókadémon a szellem macskával játszadozott. Csak azért is siettek mert a felhők megszaporodtak és eltakarva a napot sötétebb is lett az ég. Ekkor viszont a félszellem érezve valamit kardjához.
- Inuyasha... - szólalt meg Kagome
- Te is érzed,Inuyasha? - szól társához a szerzetes
- Igen...elég rég óta, de most még inkább...- válaszolta a Inuyasha és előrántotta hatalmas kardját
- Hmm..- hallatszott egy női hang- Eléggé gyengék vagytok, ha csak most éreztetek meg "biztosra"...
Hirtelen a messzeségben feltűnt Rájnö. Inuyasha tétovázott...mintha ismerné a nőt...persze, hogy ismeri, de nem emlékezett hogy honnan.
-Szóval nem ismersz meg...- szólt Rájnö - Sértő...annyi év után...
Inuyasha-nak hirtelen eszébe ötlött egy név és döbbenten rebegte:
- Re...Renee...
- Ismered őt,Inuyasha?- szólt hozzá Kagome
- Ezek szerint igen...- nyilatkozott Sango
-Inuyasha, te nőcsábász, milyen szép hölgyeket ismersz te..- szomorkodott a szerzetes
Mind eközben Rájnö a dühtől ökölbe szorította kezeit és alsó ajkába harapott majd elkezdett üvölteni:
-Hogy lehetnék Renee mikor ő meghalt?! Hiszen nem sokkal utánad halt meg! De honnan tudhatnád mivel te addigra álomba merültél! Nem Renee vagyok hanem Rájnö!!
Inuyasha meglepődött ezekre a szavakra.
-Te lennél Renee kishúga...? Eléggé megnőttél..mikor utoljára találkoztam veled...hány éves is voltál...azt hiszem...- gondolkozott Inuyasha közben elrakta kardját vissza hüvelyébe. Eközben Rájnö közbe vágott felelve merengésére:
-5....5 éves voltam mikor utoljára láttál...mikor Renee utoljára látott...amikor elbúcsúztatok...viszont nekem sokkal kevesebb volt ez az idő...és már rég óta figyellek...
Ezekre a szavakra felhúzta szemöldökét a félszellem érdeklődve, de mire kérdezetett volna addigra a fiatal félszellemnő támadásba lendült. Kezében megidézett egy furulyát melyen egy rövid aranypálca féleség elfordulva keresztet formált és tetejéből egy lila ostor lövellt ki, ami egészen jól illet
ruhájához. Hiszen minden lila volt rajta. Lila nyakpántja, válla alatt helyet foglaló két kezén is kis lila, vékony pántok, mint nyakánál. Épp hogy idomait eltakaró bikinihez hasonló lila felső-topp féle és lila rövid nadrágja. Jobb combján pedig megint csak egy lila pánt foglalt helyet és ne felejtsük el az ehhez illő lila térd felé érő csizmája. Inuyasha kissé lepődötten figyelte a lányt, aki ekkora már nővé érett. És figyelte, hogy mennyire hasonlít a nővéréhez. Mennyire nagy a hasonlóság, hogy mennyien viccelődtek anno réges-régen, hogy olyanok lesznek ezek ketten, mint két tojás. Mennyire igazuk volt.
De nem lankadhatott figyelme, a lány már támadásba indult, alig tudta előrántani hatalmas Tetsusaiga-ját, hogy védekezzen a támadó ostor ellen. Kagome felkapta íját és nyílvessző után nyúlt. Két harcoló fél most egymás előtt voltak. Egymásba csaptak és egyik se engedte magát. Tolta az előtte lévőt mindkettő, ezáltal erejük kiegyenlítődött és alig mozdultak valamerre. De küzdöttek. Mikor a félszellem észrevette, hogy társa támadásra készül rákiáltott:
-Maradj Kagome! Hagyd! Majd én elintézem!
-De Inuyasha..!
-Inuyasha ne makacskodj! Segítünk neked!- kiáltott a szellemírtó -
-Che…mennyire sportszerűtlen vagy, Inuyasha - szólt megvetően Rájnö aki tolta-tolta, egyre jobban ellenfelét - 5 az 1 ellen...Ez aztán a túlerő. Egyedül már nem megy mi?
Erre felmérgelte magát Inuyasha és eltaszította a lányt, aki ezt érezve reflexszerűen hátrébb ugrott.
-Maradjatok ott ahol vagytok! Nem kell segítség! Egyedül is el tudom intézni! - kiáltott társaira mire ők felhagytak nagylelkű segítségnyújtásukkal és figyelték a harcolókat.
-Az viszont érdekelne, hogy mégis min húztad fel ennyire magad, hogy így nekem támadsz? - fordult vissza ellenfele felé -
-Ugyan...hisz tudod, hogy sose kedveltük egymást...míg a nővéremmel voltál kifejezetten gyűlöltelek...alig vártam, hogy elszakadjatok egymástól... Hisz csak hátráltattad, elpuhult melletted, nem figyelt a fontosabb dolgokra és végül ennek eredményeként anyánk meghalt...
Ezekre szavakra mind Inuyasha mind társai lepődötten figyelték az előttük lévő nőt.
-Szóval nem sikerült találkoznotok...
-Viccelsz? Hiszen még látni se láttam az anyám arcát oly mértékben lemészárolták. És erre mi volt Renee reakciója?! Nem, hogy odajött volna és vigasztalt volna engem, aki ott zokogtam a hátánál, hanem még nekem támadt, elkezdett velem kiabálni, ordítozni, hogy az én hibámból történt az egész. És én mit tehettem volna? Hát nem hagytam magamat...nem kedveltem a nővéremet sem szóval visszafeleseltem. Szerinted, hogy nézhetett ki, hogy két testvér üvöltve veszekszik egymással az anyjuk szétmarcangolt teteménél...És ez volt az utolsó csepp a pohárban...Otthagytam és elfutottam...ezzel váltunk el egymástól....végleg...
-Ennyire összevesztetek?-lepödött meg Inuyasha
-Hát nem?Szerinted még ezekután jban is leszünk..Hát ne reméykedj!Anyám halála nem csak Renee-nek köszönhető...Hanem neked!!
És ezekre a szavakra kapta fel a vizet Kagome aki védte utazótársát:
-Hogyhogy Inuyasha a hibás?!Hisz nem ő ölte meg!Még csak nem is segített abban!!És őt gyanusítod!?!?
-Igen...Ő miatta volt szinte az egész...ő nem hagyta elmenni a nővéremet...miatta nem indulhattunk hamarabb mert Renee szenvedélyesen imádta...
ráadásul mikor mi távol voltunk te kihasználtad et az alkalmat..Igaz?
Inuyasha erre nem válaszolt csak lehajtotta fejét.
-Inuyasha!-szólt rá Kagome
-Ne hagyd magad Inuyasha!-bátorította Sango
-Hiszen ő is tudja hogy miről beszélek...tudja hogy igazam van és nem cáfolja!Tudja nagyon jól hogy mikor m távol voltunk ő azonnal futott a kis
papnőjéhez...éjjel-nappal vele volt...Csak tudom hiszen láttam mindent...Végignéztem az egészet ahogy Renee is...Csak éppen külön voltunk és nem együtt,
nem egymás mellett,nem is tudtuk hogy a másik is ott van...csak a végén jöttem rá erre mikor Kikyou a fához szögezett és ő odarohant üvöltözve...
Inuyasha ezt mind lepetten halgatta végig de még mindig aföldet nézte...majd leszúrta kardját és rátámaszkodott...
Inuyasha!-kiáltott Kagome
-Akkor ő mindent....látott...és tudott...?-nyögte maga elé Inuyasha
-Igen...képzeld..-folytatta Rájnö-Ráadásul miután elaludtál őt még Kikyou meglötte halálos sebet szerezve magának...De még így is...így is megofadta
neked aki aludt hogy végig megvédelmez és ott marad melletted és így..így halt meg..elötted..és elöttem...
Igen végig néztem mindent és nem bánom...hisz gyülölöm a nővéremet és ezután is et fogom tenni...de mégis úgy éreztem hogy segítek nei végig vinni
fogadalmát és így átvettem a helyét...és őriztelek..végig...addig a bizonyos napig míg az ifjú reinkarnáció fel nem ébresztett...azután követelek végig
midenhova és most it vagyunk...
-Szóval téged éreztelek-motyogta Inuyasha
-Éreztél egy fenét!Dehogy éreztél!Lehet hogy érzékeltél valamit halványan de nem éreztél semmit...Lehet azt hitted hogy képzelödsz hogy egy "rém"
kísért.
De mindegy mostmár nem számít...-folytatta Rájnö és teste elkezdett lilán izzani,haja pedig a levegőbe emelkedett.Kezdett "dühös" lenni.Szószerint
és áttvitt értelemben is.Ezalatt azt értem hogy ereje a dühtől megnött...még ha csak egy kicsit is.Hirtelen Inuyasha elött termett és ostorával megint
lecsapott.A félszellem alig bírta maga elé vonni kardját a védekezésre.Újra a "tolós csata" folytatodott.A két fél tolta egymást,erejük kiegyenlítödött
és egyikük se mozdult.Azonban most Inuyasha kicsit elkezdett hátrafelé csúszni.Rájnö nyomta őt.Majd amikor felemelte fejét Rájnö szemeiből a
könny kihulott és a földre cseppent.Erre Inuyasha kissé meglepödve majd együttérzően nézett rá.Rájnön ugyan látszottak a könnyek de nem sírt.MÉG
nem sírt.Kicsit reszketett,hangja is rekedtebb volt,de még mindig szilárdan állt és harcolt.és végül egyszercsak elveszítette minden erejét és kitört
belőle a rég magába folytott írás.Inuyasha rögtön leszúrta maga mellé kardját majd magához szorította a lányt.Mint édesapa féltőn óvott kislányát.
Igen,Inuyasha csak így tekintett rá semmi különsebbe nem érzett csak bűntudatot Renee iránt.Így kötelességének véte magához ölelni a ki húgot.
-Én csak...én csak...látni akartam....látni őt...hisz ez oylan nagy kérés...-zokogott Rájnö a férfi karjaiban.
-Azt hiszem egy kcisit elragadtattam magam...-modta majd abbahagyta a sírást de arcán még mindig jelen voltak a könnyen és asírás pírjei.Eltávolodott
a férfitól majd megfordult s elindult.
-Mivan?Most elmész?Nem akarsz megölni?Bosszútállni?-kérdezte értetlenkedve a félszellem
-Hmm-kicsi mosolyra húzta ajkait a nő-Talán csak nem meg akarsz halni?-fordult vissza kéjenc mosollyal
-Próbáljuk ki!-hevült fel Inuyasha és harci helyzetbe állt
-Bármennyire is idegsít apovokációd...nem...inkább hagylak majd megdöglesz asegítségem nélkül is...-mosolyogott még mindig a nő
Eközben a többiek együtt egy kör alkotva sutyorogtak és ez feltünt az elöbb még harcoló két félnek is.
-Hát ti?Mit súgdolóztok?-kérdezte az ősz hajú barátait
-Ááá semmit!-mentegetözőtt Kagome
-Kagome-nak támadt egy jó ötlete-mondta vidáman Sango
-Ugyan mi?-kérdezte Inuyasha
Eközben Rájnö csak értetlenkedve nézte őket majd kicsit összeszükült szeme és a félszellemet figyelte ahogy barátait faggatja de azok nem mondanak
neki semmit és ez idegesítette Inuyasha-t.
*Megváltozott...Talán ezért sem bírtam megölni...Szörnyű...Az eddig hideg,mindig ugyaolyan szívem...megesett rajta...Ilyen nem történt már azóta hogy
Renee-vel elváltak útjaink.Ráadásul még sírtam is...*
-Szóval...azt gondoltam-kezdte huncutul Kagome-hogy Rájnö-nek velünk kéne tartania
Erre a két félszellem megdöbbent.Főleg Rájnö.Az elöbb harcolt a barátjukkal most meg azt akarják hogy velük tartson?...Nem értette.Inuyasha
helyeselte csak Rájnö válaszát várták.
-Nem is tudom...-kezdte a lány-Nem igazán tartom jó ötletnek...
-Ugyan már...Mit nme tudsz ezen?-erösködött Kagome-Erős vagy,szép vagy ráadásul barátságos is vagy,hiszen megölhettél volna minket de nem tetted és
még Inuyasha is jó ismer téged...nekünk ennyi bőven elég...-az utolsó mondatoknál kissé elvékonyodott és csengő hangja lett
Rájnö nagyot sohajtott majd beleegyezett.A többiek körülállták őt.VÉgül Miroku megtörte ezt az örömképet:
-Ha már így befogadtuk ezt a gyönyörű nőszemélyt akkor...-s letérdelt Rájnö elé és megfogta az egyik kezét-Lennél a gyermekeim anyja?-kérdezte
komoly arckifejezéssel.
-Nem-válaszolta határozottan Rájnö ugyanolyan komolysággal
Miroku elszomorodott kissé "mint ahogy szokott" de már csöppet sem bánta hogy így alakult amint a mögötte lángoló Sango-t megpillantotta.
-Ugyan..Sango..Én nem...nem gondoltam komolyan -mentegetőzött
-Valóban?-majd Sango a Hiraikotsu-val egy nagyot ütött Mirou fejére mire Inuyasha csak ezt bíra megjegyezni:
-A szerelmespár megint vesekedik...Sango mint mindig most is féltékenykedik.
Erre Sango -lángolva még mindig- felé fordult és mieakart volna lecsapni rá is Kagomr megelőzte:
-Fekszik!-és erre aszóra Iuyasha-t a lánc a nyakában gyors sebeséggel a földre húzta és ő elterült.
A kiscsapat nagy veszekedését valami éles hang törte meg amire mindenki,de főképp Inuyasha lepödött meg.És ez a hang Rájnö kicsattanó nevetése volt.
Ezen a kis előadáson olyabn jól szórakozott hogy már nem bírta magában tartani és elkezdett nevetni.A többiek csak ézte rá hiszen sose látták ilyennek.
Bár ők még nem nagyon ismerik Inuyasha annál inkább ismeri Rájnöt de még ő se látta ilyennek a lányt.
*Kisebb korában soha sem nevetett így...Talán ez azért van mert mostmár kezd megenyhülni...elfelejteni a múltat...és kezd új életet kezdeni*
-Bocsánat,de oylan viccesek vagytok...oylan bolondoknak néztek ki így...-magyarázkodott Rájnö mire atöbbiek kissé megmérgelték agukat majd bele
nyugodtak é nevettek vele együtt.
És hát így lett a kis 4+2 fős csapatunkból 5+2. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
