Rájnö Roberts élete by: Renee-chan
Ez vagyok én
Pár nap telt el, hogy Rájnö csatlakozott Inuyasha-hoz és barátaihoz. Az erdőt járták,néha megpihentek és sokat beszélgettek. Kagome-ék egyfolytában útjukról, a múltjukról beszéltek Rájnönek. Mindent elmondtak neki vidámságot, szomorúságot, örömet, bánatot, és ami még megtörtént velük. Egy kivétel volt: Rájnö. Ő aztán semmit sem akart elmondani magáról. Csak annyit tudtak, amit Inuyasha elmesélt nekik róla. De ő maga sose mondott magáról semmit.
Amikor rákérdeztek múltjára mindig hallgatott és terelte a témát.
Nem szeretett erről beszélni. Nem is sokáig erőltették inkább hagyták, hogy Rájnö
maga döntsön úgy, hogy majd egyszer mindent elmond, és amikor ez megtörténik, akkor ők figyelmesen végighallgatják majd őt.
Egy nap, ahogy épp egy falu felé tartottak úgy döntöttek megállnak egy kis tavacskánál pihenni.
-De ha ennyire fáj már a lában...Nem tehetek róla! - panaszkodott Kagome
-Jólvan na, csak ne nyivákolj annyit!- dühöngött Inuyasha
Rájnö csak unottan nézett rájuk majd felugrott egy faágra és onnan nézelődött.
-Felőlem pihenhetünk...- mondta nyugodtan
És igen...Rájnö visszatért a hideg,semmit mondó énéhez. Nem sokat beszélt, nem nevetett és mindegy volt neki, hogy mit csinálnak. Senki se értette miért csinálja ezt megint. Mikor már mindenki leült kiszemelve magának egy helyet és nyugalomba helyezték magukat, egy sikoly majd egy nagy esés hallatszott.
Inuyasha gyorsan felpattant:
-Rájnö jól vagy?- kérdezte és az előtte lévő bokorra pillantott, amibe a félszellem társa esett
-Persze,persze!- mondta Rájnö kissé furcsa hangon, ami mindenkinek feltűnt.
-Figyelj csak… – folytatta - Menjetek nyugodtan előre, majd utolérlek benneteket!- mondta a bokorból
-Biztos jólvagy? - kérdezte Kagome de már Inuyasha hamarabb szavába vágott
-Dehogy hagyunk itt! Gyere gyorsan és induljunk! Ne vacakolj már!
-Nem! Menjetek nyugodtan!
-Rájnö! Mi bajod van?! Gyere már!- kezdett idegesebb lenni Inuyasha
-Mondom menjetek előre!
-Gyere ki onnan vagy és szedlek ki!!- fenyegette a félszellem Rájnöt
-Jólvan,jólvan...megyek már...- mondta megadóan Rájnö majd kimászott a bokorból mire mindenki meglepődve nézett rá.
Rájnön ugyanis a megszokott lila cucca helyett, egy egyrészes kék ruha volt rajta, ami térd aljáig ért és felül vékony pántok tapadtak vállához.
Lábán fehér szandál volt. A ruháján még kinézete volt meglepőbb: A félszellem és a szürkefarkas génjének árulkodó jelei, farka és fülei eltűntek.
Szeme tisztább volt, világosabb lila színre változott. Arcán a szégyenlőség pírjei jelentek meg. A ruhájában az is észrevehető volt, hogy ez a fajta szín és stílus idomait jobban kihangsúlyozta, amire a férfiak zavarba is jöttek.
-Hééé-éé-é...Hát veled meg mi történt? Tényleg te vagy az?- értetlenkedett a félszellem
-"Ez vagyok én"...Így nézek ki emberként...- motyogta a földet nézve.
-Emberként?! De hogyhogy ember vagy?!Elmondhattad volna, hogy most fogsz átváltozni!! Így nem tudunk tovább indulni!!
-Ne engem hibáztass, veled ellentétben én nem tudom, hogy mikor van ez az "átváltozás" időpont!!
-Hogyhogy?! Hiszen minden épp eszű félszellem észben tartja ezt a napot, és amikor bekövetkezik, akkor elbújik, hogy ne találják meg őt! Azt ne mond, hogy te azt az időpontot elfelejtetted!
-Mondom, hogy nálam nem úgy van ez, mint nálad!
-Inuyasha hagyd már, hagy mondja el, hogy mi van vele- csillapította Kagome a dühös félszellemet és megfogta karját majd mosolyogva nézett rá, amiről a félszellem tudta, hogy mit akar mondani neki. Most talán beszélni fog Rájnö.
-Szóval....mielőtt még megölnél, tudatom veled, hogy az én emberré változásomnak nincs rendszeres időpontja...
-Hogyhogy?!- vágott szavába Inuyasha újra...
-Ha nem vágnál a szavamba, megmondanám!!- kiabált rá Rájnö ingerülten
Inuyasha csak meglepetten, ugyanakkor duzzogva ült vissza helyére
*Milyen indulatos lett...* - jegyezte meg magában.
-Nem tudom, hogy, de nekem nincs ilyen időpontom, amit meg kéne jegyeznem... Ezt már rég észrevettem...Amikor először emberré változtam szerinted nem megjegyeztem azt a napot? De legközelebb nem akkor változtam át, utána pedig még hamarabb jött el ez az idő. Végül, azt vontam le, hogy nekem nem ilyen szabályos, rendszeres az átváltozásom. Bármikor átváltozhatok. Bármelyik pillanatban és meghatározatlan ideig tarthat ember létem ideje.
Mindenki figyelmesen hallgatta őt, csak Inuyasha nem volt meggyőződve arról, hogy igazat beszél. Hisz ilyen nincs! Szerinte…
-Bármikor átváltozhatok, és bármeddig ember lehetek. Lehet, hogy egy hétig leszek ember, lehet egy hónapig, de lehet, hogy pár perc múlva megint visszaalakulok. Ugyanakkor, bármikor, akár egy hét múlva, akár egy év múlva megint átváltozhatok, ami elég idegesítő, mivel nem tudom mikor és, hogy hol. Ez egy harcban elég idegesítő tud lenni, hogy úgy harcolsz, hogy bármikor emberré változhatsz, és az bármeddig tarthat...
-Ez akkor sem lehet!!Ilyen képtelenség!!- ragaszkodott saját elvéhez Inuyasha
-Pedig nálam így van....vagy elfogadod, vagy nem...de ha így együtt leszünk majd meglátod...- majd felemelte a fejét és olyan ártatlan arcot vágva nézett fel a félszellemre hogy az elpirult.
Rögtön el is fordult a többiektől, hogy ne vegyék észre, de Kagome látta, ahogy tudta, hogy Rájnö is látta vele együtt. Rájnö összehunyorította kissé szemeit majd visszafordította fejét a föld felé.
-Tudod milyen szar érzés ez?!- kezdte felkapni a vizet Rájnö, hogy Inuyasha nem hisz neki
-Persze hogy nem, mivel nekem nincs ilyen!! Nekem normálisan van egy időpont és normálisan emberré változok és NORMÁLISAN egy napig vagyok az!
-Ezzel azt akarod mondani, hogy én nem vagyok normális félszellem?!- förmedt rá
-Nem mondtam ilyet, de ez hülyeség!
-Pedig ezt mondod..De elegem van ebből, hogy te ilyen tökéletes vagy!!- állt fel dühödten Rájnö – Azt hiszed, nem tudom, hogy neked mikor van ez az időpontod?!
Inuyasha kissé megijedt erre a megjegyzésre, de rögtön visszaváltoztatta kifejezését.
-Ugyan, honnan tudnád te az én emberré változásom napját?!
-Pedig nagyon jól tudom...- mondta ezt már halkabban és bántottan Rájnö
A többiek csak nézték a két veszekedő félt. Mintha újra "harcolnának" de most szóban.
-Ha annyira tudod, miért nem mondod meg, hogy szerinted mikor van ez?Könnyű azt mondani, hogy tudod, bizonyítsd is be!
-Jólvan...- mondta továbbra is nyugodtan Rájnö - Amikor te átváltozol az ....az Újhold első éjszakája..
Erre a kijelentésre mindenki tágra nyílt szemekkel nézett. Tényleg igazat mondott.
-Ho-ho...- kezdte Inuyasha, de Rájnö megelőzte
-Honnan tudtam?
-Igen..
-Onnan...- kezdte és átkarolta magát - ...hogy sokat néztelek titeket és téged is sokszor figyeltelek...ebből már hamar meglehetett tudni
Megint csak meglepte a csapatot ez a kijelentés is, mire Rájnö észbekapott késő volt.
*Mit mondtam...?*-döbbent meg magán, és ahogy felnézett látta Inuyasha egyhangú szemeit az sajátjaiba furakodva.
Úgy nézte őt, és Rájnö ettől csak még jobban megdermedt. Azok a smaragd sárga szemek. Megbűvölték őt, mint a kígyót. Hitelen egy sors gondolatátvitel után felpattant és futásnak eredt. Csak néztek utána, egyedül csak Inuyasha állt ugyanúgy...
Rájnö egyik kezét szájához tapasztva, könnyezve futott, otthagyva mindenkit. Kagome aggódó tekintettel nézett utána majd halkan megszólalt:
-Nem kéne…?
-Nem!- vágott szavába Inuyasha- Hagyjuk lenyugodni...azt se tudja, miről beszél...biztos azért van mert ember...- mondta de még mindig nem változott testtartása. Ugyanúgy állt és nézett maga elé.
Eközben Rájnö elért egy kisebb tisztást és ott engedte ki magából a felgyülemlett magányt és feszültséget. Zokogásba kezdett és közben az előtte lévő fát ütötte öklével mérgében.
-Hogy mondhattam ilyet....?!Mekkora idióta vagyok...- majd abbahagyva az ütögetést lecsúszott a fának dőlve és ülő helyzetbe érkezett, előtte lévő fának volt borulva, még mindig. Egyfolytában az elmúlt pillanatok játszódtak le agyában és mikor minden megtörtént,"megint" újra kezdődött az egész.
Egyszer csak annyit érzett, hogy valaki megragadja egyik karját és felrántja a földről. A hirtelen mozdulattól könnyei csak széthulltak a levegőben.
Amint Rájnö felpillantott meglepődött. Majd ez a meglepődés ijedségbe ment át. Inuyasha volt az. A nő hirtelen kapta ki kezét, szorítója fogásából.
Sikerrel járt. Ezután csak hátrálni tudott. Inuyasha pedig semmit mondóan ment utána. Ez addig folytatódott, míg a csendet meg nem törte a férfi:
-Rájnö!Vígyázz!!- figyelmeztette a lányt, de már túl késő volt.
Rájnö hátraborult és egyenesen a kis tisztásba esett. Csurom vizes lett, ráadásul még ruhája is átlátszó lett, amit észre se vett.
-Mondtam, hogy vígyázz...- ment oda okoskodva Inuyasha, majd kezet nyújtott neki. Rájnö elfogadta félénken, majd Inuyasha megragadva azt, hogy segítsen neki, egyet rántott a nő kezén, hogy felsegítse, de annyi erőt beleadott, hogy Rájnö Inuyasha ölében kötött ki. Erre elpirult és nem nézett Inuyasha-ra, hogy ő észre ne vegye ezt. Azonban a lánnyal együtt, Rájnö gyönyörű, ugyanakkor puha melle is ütközött Inuyasha felsőtestével. Ebbe pedig a kutyaszellem pirult bele. Ahogy lepillantott újfent elpirult még jobban, ahogy megpillantotta az átázott ruhás nőt. Rájnö nem mert ránézni, majd amikor erőt vett látta, hogy Inuyasha nézi...vagyis inkább hogy nem őt, hanem valami mást figyelt. Követte a szeme irányát, majd mikor észrevette a célpontot teljesen vörös lett a feje.
-Te perverz!!- kiáltotta, majd kiszakította magát a fiú karolásából és elfordult tőle, karját összefonva maga előtt takarásképp.
-Én perverz? Ugyan hová gondolsz? Nem is azt néztem!- mentegetőzött a fiú.
-Ha nem odanéztél, akkor honnan tudod, hogy hova nem kellett volna nézned?!- förmedt rá a lány
Erre nem tudott mivel visszavágni a félszellem és elismerően hallgatott.
-Jólvan,jólvan...- mondta majd levette kimonóját és odadobta a lánynak
*De ha így nézel ki...még jó hogy odanéztem...*- merengett még kicsit pírban Inuyasha majd leült a tisztás elé.
Rájnö elkapta a kimonót, magára vette és Inuyasha mellé ült. Mindketten előre nézve kuporodtak egymás mellett.
-Halljam...- kezdett bele Inuyasha - Mi volt az, az előbb?
-Nem tudom...- válaszolta halk,csengő hangon a szürkefarkas.
Inuyasha ránézett, majd visszafordította a fejét.
Értem...- mondta és állt volna fel, ha a lány bele nem kapaszkodik a karjába és vissza nem rántja őt a földre.
Inuyasha engedelmeskedve visszaült Rájnö mellé és átkarolta őt.
-Megígérem, hogy vigyázok rád,és hogy megvédelek ha kell...a nővéredért...tartozok neki ennyivel...- mondta lágy hangon a kutyaszellem
Rájnönek ezek a szavak, mint egy tör, úgy mélyedtek szívébe. Csak azért ilyen kedves vele Inuyasha mert Renee a nővére? Csak azért akarta, hogy csatlakozzon, mert tartozik a nővérének? Mind ez, amit csinált kényszerből volt? Ezért jött utána?
Rájnö nem ezt várta...Fájt neki, hogy megint csak egy "fogadalom"...Egy "igéret"...Szomorúsában jobban odabújt félszellemhez és megszorította ingjét. Arcát eltakarta benne. Nem nézett rá,hisz nem tudott.
Az előbbi szavai mélyen megbántották. De lehet, hogy csak azért érzi így magát, mivel most ember. Lehet, csak azért akarna ezeken a szavakon sírni, mert szíve gyenge. Igen, ezért van ez, ez az oka mindennek. Hiszen emberként szíve lágy, barátságos, olykor szenvedélytől hevült és indulatokkal
teli. Csak ez lehetett az oka, hitettkedte magát. Azt hitte, hogyha visszaváltozik ezek az érzések mind elfognak majd tűnni,...hogy ez csak egy rossz emlék lesz számára, és hogy majd hamar el is felejti.
Ebben reményedett...
Aztán visszaballagtak a többiekhez, akik egy kunyhóban várták őket. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
