Rájnö Roberts élete by:Renee-chan
A rejtett erő
Rájnö üvöltött a fájdalomtól és egyre több vér lett körülötte.
-Rájnö!!-üvöltötték
-A francba...Állítsd le, Rájnö!- kiabált rá Inuyasha
-Nem...nem tudom...- motyogta a szürkefarkas
-A francba...a francba... - bosszankodott Inuyasha, majd egy gyors gondolat után odafutott és átölelte lányt.
Rájnö erre megdöbbent, ahogy érezte Inuyasha karjait átfonódni testén. Valahogy melegséget érzett annak ellenére, hogy még mindig dühös volt.
Felemelte a fejét és újfent lila fény vette körül testét. Fényesen izzott minden porcikája és hirtelen mintha ezernyi gyöngy hullt volna, szét "törtek" ostorai. Mindegyik eltűnt, Rájnö pedig elájult és esett volna a földre, de Inuyasha megtartotta.
Mikor felébredt Rájnö, megint a kunyhóban találta magát.
*Még mindig itt vagyok...?*
-Hát felkeltél...- mondta nyugodtan a mellette ülő Inuyasha
Rájnö fejét a félszellem felé fordította és ránézett. Egy hirtelen pillanatában fogta magát és felült mintha sietne valahova. Ennek következményeként fel is szakadt egy sebe és elkezdett erősen vérezni.
-Héé héé!!Mit csinálsz?!Normális vagy?!- kiáltott rá Inuyasha
-Hagyjál! Egy percet sem maradok itt!- vágott vissza Rájnö
-Hát ti meg?- jött be Kagome egy kis edénnyel, amiben víz volt- Hát felszakítottad a sebedet?- pillantotta meg vérző testrészét a lánynak
Leült a hátához és elkezdte leöltöztetni Rájnöt, mire Inuyasha hirtelen pirultan kapta el a fejét, Rájnö is ugyan így tett, amint megpillantotta a férfit.
Kagome nyugodtan tisztogatta a lány sebét, majd újra bekötözte.
-Készen vagyunk!- mosolygott rá Kagome
-Köszönöm...- mondta Rájnö és felállt nyugodtan, majd elindult kifelé
-Nem kéne, ilyen aktívnak lenned különben megint felszakad a sebed. - mondta neki nyugodtan a papnő
-Tudom...- válaszolt majd kiment ahol a szellemirtó és a szerzetes ült
Inuyasha és Kagome követte a szürkefarkast.
-Amúgy...nem gondolod, hogy tartozol egy magyarázattal?- kérdezte Inuyasha
-Nem…- válaszolt neki hidegen Rájnö - Nem tartozik rátok ez, szóval… nem...
-De majdnem minket is megölt...Azért ez elég indok arra, hogy valamit mondj erről
-Igaz...- mondta megadóan a szürkefarkas - Ez az erőm, amit most fejlesztek...de még nem tökéletes...
-Köszi ennyit mi is tudunk...
-Mondom nem tartozik rátok...!
-Azért mond csak el.
Kis tétovázás után Rájnö sóhajtott egyet és elkezdte mondandóját:
-Mint láttad van egy olyan fegyverem, hogy meg tudok idézni egy furulyát, ami fegyverként szolgál, mivel a végéből egy ostor lövell ki...de nem hiszem, hogy ezt pont neked kellene elmondanom, hiszen te ezt ismered a nővérem részéről...mindegy...és nekikezdtem egy új fejlesztésnek, ami lehetővé
teszi, hogy több ostor használjak ugyan abban az időben...mivel ezt a furulyával nem tudtam elérni, így hát elérem a testem útján...Ezáltal annyi ostort idézek meg, a testemen keresztül, amennyire szükségem van. Ám irányítani is tudni kéne, és ez az, ami nem megy még nekem. Talán ha megkapnám az örökséget…
Az utolsó mondatot már csak magában motyogta, de még így is érthető volt.
-Az örökség? Azt már Renee is említette...- merengett el magában Inuyasha
-Igen mivel neki is kellett...Ez nagy erő, ami az örökösök egymás közti harcába dől el, hogy kié lesz...Mivel, mi ketten voltunk örökösök, nekünk kellett volna harcolni érte, de Renee meghalt így engem illetne, de még nem kaptam meg. Azt az erőt csak az előző hordozó, vagyis anyám tudná rám
ruházni, de azoknak ez nem elég. Azokért megkell küzdeni...ami a "farkasok párbaján" lehet...
-Azok?- kapta fel fejét Kagome
-Igen. Azt mondják, hogy az az erő a szürkefarkasokban élőként dobog együtt a hordozó szívével. Bár nem önálló, mégis tud segíteni neked nehéz helyzetekben. Hátránya viszont még így is van: Mégpedig, hogy a szellemrészed erősebb lesz ez által, ami elég veszélyes.
-És mi az a farkasok párbaja?- érdeklődött a szerzetes
-Az...egy harc féle...Megvannak a szabályai, hogy hogyan kell harcolni meg minden...A hordozó és az örökös között dől el a csata...ha pedig két örökös van, akkor pedig értelem szerűen kettejüknek kell egymással harcolni. Ez hagyomány nálunk, hogy kemény munkával szerezzük meg magunk erejét. És ezzel elismerést nyerhetünk az erőnek, amit kapunk. Így biztosítjuk azt is, hogy ők segítsenek nekünk, mi meg nekik biztosítjuk, hogy jó helyük lesz a testünkben. De eredetileg ezt inkább a több örökös közüli választásra találták ki.
-De ha a nővéred halott, és az anyád úgy szintén, akkor, hogy fogod megszerezni az erődet?- kérdezte Sango
-Könnyen...én már tudom, hogy mit terveznek az őseim...és ha bekövetkezik, akkor minden eldől...de addig erősödnöm kell...viszont ez nehéz az alap erőmmel...Kellene valami, ami ad egy löketet és erősebb lehetek...Például egy vagy több ékkőszilánk...
Erre mindenki megdöbbent, ugyanakkor nyugodtan álltak tovább. Értették a célzást.
-Mostantól ellenségek vagyunk...Tudom, hogy nálatok is van ékkőszilánk...Jobb, ha most adjátok ide...
-Che...szeretnéd...látszik, hogy te sokkal rosszabb vagy Renee-nél...Ő sose tenne ilyet...- mondta nyugodtan Inuyasha
-Honnan tudod?Aki a sírból kikel, hogy megölje húgát, azt szerinted nem érdekli az ékkő?
-A sírból....kikel...- lepődött meg Inuyasha - Ezzel azt....akarod mondani, hogy...
-Pontosan...így lesz megoldva az örökség ügy...Renee-t felélesztik, kap egy átmeneti "igazi" testet, és ha győz övé az örökség és újra élő lehet. És én helyet cserélek vele...- hajtotta le kicsit fejét
-Szóval ebben a párbajban az egyik félnek meg kell halnia...- mondta Miroku
-Igen...még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy nem anyám éled fel, mert ellene nem sok esélyem lenne...de a nővérem ellen annál több....mivel a gyűlöletem is nagy erő ellene...
-Hogy mondhatsz ilyet róla? Ő mindig jót akart neked...- háborodott fel a félszellem fiú
-Csak azért véded, mert szereted...De ez engem hidegen hagy...
Azzal hátat fordítva, volt csapattársainak, Rájnö elindult...A többiek csak néztek utána és figyelték, ahogy eltűnik a rengetegben. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
