Rájnö Roberts élete by: Renee-chan
Elválás
Rájnönek igaza volt. Beláthatatlan idő, mikor ő átváltozik és mire vissza is változik. Mindenki türelmesen várt, kivéve Inuyasha-t, mint mindig most sem tudott tétlenül ülni, és a lányt hibáztatta emiatt.
-Jaj!Hagyd már őt Inuyasha. Nem ő tehet róla! - védte Kagome Rájnöt
Erre csak morgott egyet a félszellem és elfordult.
-Igaz Rájnö?- próbálta vidítani barátnőjét
Rájnö csak nézett maga elé szótlanul mire hallgatagsága mindenkinek feltűnt. Azóta ilyen, mióta Inuyasha-val a tisztásról visszajöttek.
-Mi történhetett kettejük között?- érdeklődött suttogva Sango
-Nem tudom...- válaszolta Miroku
Akit ez jobban bosszantott az Kagome volt. Nem tudta elképzelni mi történt a két fél között. Rájnö azóta egy szót sem szól, vagy ha igen akkor is rövidre fogta. Arckifejezése pedig...nem szomorú...inkább üres...Hirtelen lila fénynek lettek tanúi, mely Rájnö testét vonta be. Újra megjelentek fülei és farka. Megint felöltötte szokásos lila ruháját.
-Hüha! Visszaváltoztál!- ujjongott Kagome
-Igen...- motyogta maga elé majd lassan felállt és Inuyasha felé ment.
Amikor odaért a féllszellemhez lábát, talppal mellkasára lendítette, nagy erővel, oly nagyon, hogy a féllszellem hátra esett és elterült a földön.
-Megőrültél? Mi a fenét csinálsz?!- háborodott fel Inuyasha és a többiek is meglepetten néztek.
Ezekben a pillanatokban a kunyhóba beszivárogtak hangok az erdőből. Dörgött, beborult az ég és sötét lett. A nagy feketeségből csak egy fénycsóva szűrődött be a kis faházba. Villámlott, és ezek után eleredt az eső. Rájnö ugyanabban a pózban állt. Előtte Inuyasha feküdt és mellkasán a szürkefarkas lába pihent.
-Csak egy ígéret...? Hmm..?- hallatszott hosszú csend után Rájnö ajkaiból - Hála...amit úgy gondolsz, hogy Renee halála után betarthatsz...hát én nem vagy vevő erre...szóval ezért egyeztél bele ebbe...Feltűnt nekem is, hogy túl hamar mentél bele ebbe... Hiszen ismerlek...nem ilyen a természeted.
-Te meg mitől beszélsz?- kezdett összezavarodni Inuyasha és megfogta Rájnö lábát, hogy levegye mellkasáról...
-Azonnal engedd el!!- kiabált Inuyasha-ra és egy lökött lábfején, ami által Inuyasha még jobban a földbe préselődött.
-Nem értem mi van veled...Eressz el...
-Hmmm...- mosolyodott el gonoszul Rájnö, elvette lábát majd kiment a kunyhóból, az esőre.
Inuyasha felpattant, és ahogy mindenki, ő is Rájnö után eredt, de nem mentek ki az esőre. Rájnö kint állt az esőm, háttal a mindenkinek, amikor utána szóltak:
-Rájnö, hova mész?- érdeklődtek utána
-Messze tőletek...- mondta félig hátrafordított fejjel-...undorodom a látványotokról...
-Mostmár elég legyen!- kezdett bepöcceni rá Inuyasha
Rájnö visszafordította fejét előre, és csak nézett kábán maga elé, ahogy egyre csak vizesebb és vizesebb lett. De nem zavarta. Valahogy jól esett neki ez a hűvös zápor, ami a dühét csillapította.
*Az eső..*- nézett fel az égre-
-Most pedig... - folytatta Rájnö - mondj egy számot...
-Játszadozol velünk?! Mi van veled?!- háborodott fel Inuyasha
-Bármilyen szám lehet?- kiáltott közbe Kagome - Nagy is?- érdeklődött felőle
-Hmm..-.mosolyodott el a szürkefarkas- Igen..bármilyen...
-Akkor 100- nyugodott bele Inuyasha
Abban a pillanatban Rájnö testét lilás fény vette körül, teste minden porcikájából fegyveréhez hasonló ostorok lövelltek ki. Bár nem látta, és nem tudta senki, de pontosan 100 darab ostor tőrt ki testéből.
-Csak hogy lásd, kivel van dolgod... Hogy ne érjen meglepetésként...nem szeretek egyenlőtlenül harcolni...- mondta ridegen.
Mindenki döbbenten figyelte őt. Meglepődve tekintettek rá, mintha szörnyet látnának. Aztán azon kapták magukat, hogy valami furcsa történik.
-Francba...- mondta Rájnö, majd egyre több és több ostor jött elő testéből, akarata ellenére. De nem csak ez volt furcsa...ahonnan utat tőrt egy ostor a testéből, ott vér fröcskölt ki és Rájnö eszeveszettül üvöltött a fájdalomtól. Szemmel láthatóan elvesztette uralmát ereje felett... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
