Rájnö Roberts élete by: Renee-chan
Rájöttem mit is érzek - 10. rész
A kunyhóban egy sebesült feküdt. Saját támadása tette harcképtelenné...nem is hitte volna azt, ami megtörtént vele...Minden esetre, nehezére esett beszélni is akkor.
Azóta eltel 2 nap. A félszellem már jobban volt és a kunyhóban gyengélkedett. Társai - hogy tudjon pihenni - inkább nem zavarták és elmentek sétálni, gyógynövényeket szedni. De nem is sejtették, hogy a betegnek pont ekkor lesz látogatója. Nem tudták, hogy valaki épp azt várta hogy elmenjenek.
Hirtelen egy alak jelent meg az ajtóban. A félszellem akkor ébredezett és félrefordítva fejét figyelte, hogy a személy belép a kunyhóba.
Kagome..- nyögte kábán
Viszont a személy csak ment felé és félúton megszólalt lágy hangon:
-Nem talált... - majd mikor odaért a fészellemhez akkor döbbent rá Inuyasha hogy ki az
-Rá-Rájnö?!- pislogott rá
-Igen... - mondta helyeselően majd hirtelen Inuyasha fölé emelkedett.
Inuyasha erre elpirult egy kissé. Rájnö nem törődött azzal, hogy mit gondol róla, hogy ki akar kezdeni vele vagy, hogy valamivel próbálkozik. Fogta magát oda ment Inuyasha-hoz és rámászott majd négykézlábra magaslott felette. Úgy volt Inuyasha felett Rájnö, hogy két kezét, amivel támaszkodott Inuyasha feje mellett helyezte el. Lábaival pedig Inuyasha lábai mellett térdepelt.
-Meglepődtél mi? - mondta kéjes hangon Rájnö - Nem gondoltad volna, hogy azok után még látni fogsz igaz?
-Én nagyon..vagyis...nem tudtam, hogy...én... - mentegetőzött Inuyasha
Rájnö erre mutatóujját Inuyasha szájára rakta mire a félszellem elhallgatott.
-Ne mentegetőzz...Az nem a te stílusod...Különösebben nem érdekel, hogy mi történt, de az, hogy így reagálsz erre, azt bizonyítja, hogy valamennyire csak kedvelsz egem... - súgta Rájnö - Hisz akkor nem érezné bűntudatot és nem mentegetőznél.
Inuyasha erre nem válaszolt. Nem látta értelmét megcáfolni, azt, ami amúgy is igaz...
-Bár nem úgy kedvelsz engem, mint ahogyan én, kedvellek téged...de mégis örömmel tölt el, hogy a szívedben, annyi nő után, én is helyet kapok még... - súgta
Rájnö majd egyre közelebb hajolt Inuyasha-hoz.
Egészen az arcához hajolt amire Inuyasha kissé el is vörösödött, de nem volt észrevehető rajta. Majd Rájnö megállt, mikor már pár mm volt arcuk között a távolság.
-De valaminek azért még utána járok - mondta ezt már rendes hangon
Inuyasha nem értette mire céloz, majd amikor észrevette, hogy Rájnö újra közeledik felé, valami az eszébe jutott ezzel kapcsolatban, de inkább nem
akart próbálkozni. El akarta magától lökni Rájnö-t és el akart menni, de észrevette, hogy négy fő testrészét egy hosszú ostor rögzíti a padlóhoz.
-Az nem fog menni - súgta Rájnö majd folytatta közeledését és végül megcsókolta Inuyasha-t.
Terve pedig nem más most, mint várni. Várt, hogy mi lesz a reakciója a félszellemnek. Számított egyre, miszerint tiszta idegbeteg lesz, de nem ezt kapta.
Maga is meglepődött azon, hogy milyen volt Inuyasha reakciója erre. Viszonozta a csókot...és ezzel egy teljesen új, s szenvedélyes csók kezdett közöttük kibontakozni. Rájnö hagyta magát, ahogy Inuyasha is. Míg csókolóztak Rájnö elengedte Inuyasha-t és ostorát visszahúzta a furulyájába.
Várta, hogy ezúttal mi fog történni. Inuyasha észrevette, hogy az ostor eltűnt és ösztönösen felpattant megszakítva a csókot majd fordított egyet a két fél felállásán. Most ő volt felül, és aki pedig lent pirultan feküdt az Rájnö volt. Haja elterült a földön kezei pedig feje mellett voltak.
Inuyasha egyik kezével végigsimította Rájnö arcát mire a lány még jobban elpirult és védtelenül feküdt Inuyasha alatt. Most Inuyasha közeledett felé és ajkait összeforrasztotta Rájnö-ével. A lány viszonozta azt és átkarolta kezeivel Inuyasha nyakát és úgy csókolta tovább. Majd hosszas ölelkezés, csókolózás után elengedték a másikat és kissé eltávolodott arcuk. Szívük hevesen vert és szaporábban lélegeztek. Leheletük a másik fél arcába fújódott. Rájnö egyik karjával végigsimította Inuyasha arcát majd a fehér hajába túrt. Inuyasha hirtelen megragadta a lány kezeit és a padlóhoz
tapasztotta.
-Nah és most hogy tetszik a felállás? - súgta Inuyasha egész közel Rájnö arcához. - Igazad volt...én nem úgy szeretlek, mint te engem...
Rájnö ezekre a szavakra meglepetten nézett Inuyasha-ra, majd elfordította fejét és szomorúan nézett oldalra. Inuyasha odahajolt Rájnöhöz és fülébe súgott valamit, alig hallhatóan a lánynak. Rájnö szemei erre kikerekedtek és elpirult.
Ezek után zajt hallottak...érezték, hogy közeledik valaki...vagyis, hogy közelednek valakik...
-Azt hiszem vége a játéknak - mondta játékos hangon Rájnö
-Sosem változol...mindig is ilyen gyerekes leszel? - kérdezte kissé mosolyogva Inuyasha
-Nem tetszik? - háborodott fel Rájnö
-Nem, dehogy... - sóhajtott Inuyasha
Rájnö felült majd kibújócskázott Inuyasha alól és felállt. Mielőtt kilépett volna az ajtón Inuyasha odaszólt neki:
-Ne felejtsd, mit súgtam neked - mondta sunyin vigyorogva
-Jó észben tartom! - válaszolta Rájnö megilletődve és elpirult
Ezután sietett nehogy meglássák és elment. Inuyasha visszafeküdt és a kunyhó tetejét figyelte az előbb történteken töprengve.
Rájnö egy kis forráshoz ment, amit még kiskorában szemelt ki magának. A forrás szűken megy egy nagyobb tengerbe és hosszú utat tesz meg addig.
Középen van egy nagy szikla féle a forrásban, és azzal szemben kisseb vízesés. A vízesés mögött van egy rejtett barlang, kiskorában odabújt el, ha valami
bántotta. Szerette azt a helyet. Az volt a kis zuga. Most is odament és elterült a nyirkos barlang alapzatán. Elmélkedett az elmúlt pár perc történésein.
Nem így tervezte el az újra találkozást Inuyasha-val, de, ami most történt vele az még jobb volt annál is, amit várt. Ráadásul azokat a gyengéd szavak a fülében...Állandóan azok visszhangzottak.
*Jobban szeretlek, mint azt te hiszed...Azt akarom, hogy örökre mellettem légy...*
Amint ezen töprengett Rájnö, arca kipirult. Két ujját szájára helyezte és a csókra gondolt, amit nem rég kapott.
Amint a két pár, két külön fedél alatt, egyetlen eseményről, a nem rég történteken elmélkedett, mindkettő ugyanarra a következtetésre jutott:
*Végre,rájöttem mit is érzek!*
*Végre,rájöttem mit is érzek!* |