Rájnö Roberts élete by:Renee-chan
Búcsúzás - 12. rész
Ahogy Rájnö kilépett, hirtelen megragadta valami...Egy hatalmas kéz...Egy szellem keze.
A többiek hirtelen felpattantak és kirohantak, hogy kiszabadítsák Rájnöt, de addigra a szörny markába vette a lányt és feje magasságába emelte.
Hatalmas szellem volt és az emberek ijedten nézték azt hitték, hogy az eget súrolja magassága. Inuyasha-ék tudták, hogy ez nem így van. Sok ehhez hasonló szörnyet láttak már életükben.
-Szóval te vagy annak a nagy kutya klánnak az utolsó leszármazottja...- szólt mély hangon a szörny-
-Grr...- háborodott fel Rájnö - Nem kutya klán te idióta!! Szürkefarkasok klánja, és igen, én vagyok az utolsó!!
-Idióta?... - kérdezte a szörny majd kezét összeszorította és vele együtt a benne lévő félszellemet is-
Rájnö csak egy sikoltással adta tudtára a jelenlevőknek a szellem mozdulatát.
-Rájnö! - kiáltott Inuyasha majd előrántotta a Tetsusaiga-t
-Jobb ha el teszed azt a kardot kisember - szólt a szörny majd amikor Inuyasha célba vette maga elé húzta kezét, és az abban szenvedő Rájnöt.
Élő páncélként vette hasznát a félszellemnőnek. Inuyasha erre csak még mérgesebb lett.
-Hitvány...- morogta -
-Ne nézd le a klánomat...- hagyta abba a fészkelődést Rájnö és lehajtotta a fejét - Ne merd lenézni a szürkefarkasokat...egy tuskó, mint te sose tud legyőzni engem... - kezdett lilán izzani teste - Egy Szürkefarkast!!! - kiáltott majd felszegte fejét és mintha valami ágyú, lövellt testéből a lila fény-
Erőt vett magán és kiszabadult a szörny kezéből majd guggolva érkezett a földre. Lassan felállt és hajába belekapott a szél.
-Hm? - nézett nagyot Inuyasha
-Mi az Inuyasha?- kérdezték társai érdeklődve
-A haja...olyan furcsa...mintha hosszabb lenne...Ti nem úgy látjátok?
-Most hogy mondod... - jelentette ki Kagome
Valóban igazuk volt. Rájnö haja átlagosan háta közepéig ért most viszont leért a fenekéig is. Hosszabb lett és, ahogy a szél bele kapott ez még jobban látszott. Mint valami hosszú függönyt úgy lobogtatta a szellő hajzuhatagát. Inuyasha csak ámulkodva nézte Rájnöt. Csak a haja változott meg mégis olyan furcsa volt az is. Mintha kicserélték volna. A hosszú haj mindig is nőiesebben nézett ki egy hölgynek. Rájnönek viszont túlzottan jól állt a hosszú haj.
-Mondtam hogy ne nézz le... - jelentette ki Rájnö majd egy halvány mosoly kíséretében hirtelen felugrott és már kezében meg is jelent a furulya az ostorral együtt.
A szörny nyúlt megint Rájnö után, hogy megfogja de Rájnö nem hagyta magát beleesni ugyanabba a csapdába. Egy gyors helyváltoztatás után a szellem feje előtt termet. Egy hirtelen mozdulattal elválasztotta a szörny fejét a testétől majd a háta mögött leérkezett a földre megint csak guggolós testhelyzetben. A szörny összeesett a hátánál majd mintha elpárologna, fújta el a szél por maradványit. Rájnö lassan feláll és felemelte a tekintetét a rémült falusiakra. Azok erre még jobban megrémültek. Vagyis most már nem a szörnytől hanem Rájnö-től voltak megijedve. Rájnö nem szólt semmit csak elindult feléjük. Amikor már majdnem elért egy emberhez, az hirtelen leborult a földre és fejet hajtott Rájnönek. Mikor Rájnö elhaladt már földön feküdt meghajolva az ember. Ez így ment végig minden egyes falu lakónál.
Inuyasha-ék csak nézték, ahogy elballag,Rájnö szülei is csak néztek lányuk után.
Mintha egy hercegnő suhant volna el és mindenki tisztletét kimutatva fejet hajt neki. Igen,pont így nézett ki Rájnö is. Lehet, hogy nem is csak hercegnőnek nézett ki hanem az is volt?
Kitudja...
Viszont a kis bimbó, ami eddig csak ücsörgött egy levélnyélen...hirtelen virágzani kezdett...talán most kezd el igazán hajtani...felnőni…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
