Rájnö Roberts élete by: Renee-chan
Kitartás - 14. rész
1-2 nap telt el, hogy a pár valódi szerelmesekké váltak azáltal, hogy felvállalták a másik előtt érzéseiket és kimondták azokat.
De csak akkor lesznek igaziak, ha mások előtt is vállalják majd és semmi nem jön közbe...
Inuyasha! - kiáltott Rájnö felé futva majd ugrásra készen vetette magát a hanyou karjaiba -
Inuyasha későn kapcsolt és nem bírta megtartani egyensúlyát ezért Rájnövel együtt hátraesett.
-Inuyasha - mondta lelkesen Rájnö, aki még mindig ember volt-
A többiek döbbenten figyelték őket. Kagome különösen dühös volt.
-Fekszik!- kiáltotta Kagome mire Inuyasha mélyen a földbe süllyedt még jobban, karjaiban Rájnövel-
Rájnö Kagome-ra nézett majd felállt. Nézte, ahogy Kagome fogja magát és dühös léptekkel elmegy. Rájnö lehajtotta a fejét és komoly hangon megszólalt:
-Nem mondtad el nekik igaz?- kérdezte háttal Inuyasha-nak -
-Hááát...Nem igazán...- dadogott Inuyasha
-Hazudtál! Ráadásul még be is csaptál engem! - fordult felé és kiáltott rá.
A kiáltozásra Kagome megállt és visszafordult.
-Becsaptál! – szinte ordította Rájnö és elkezdett könnyezni - Hazug! Áruló vagy!! - rogyott térdre
-Hm!..- hallatszott egy hang majd hirtelen Rájnö hátába fúródott egy nyílvessző-
Rájnö hátravetette fejét majd előredőlve elterült a földön. Nem bírt mozdulni...csak annyira volt képes, hogy egyik karját Inuyasha felé mozdítsa és utána nyúljon.
-Rájnö!- kiáltotta Inuyasha
-Rájnö-chan! - futott vissza Kagome-
A rengetegből hirtelen előlépett a nyíl tulajdonosa… egy miko... Kikyou... Ugyanis a nyíl egy szent nyílvessző volt...
Rájnö egyik kezével hátához kapott, ahol a nyíl beléfúródott. A fájdalomtól remegett az egész teste. Ugyan még nem vette észre Kikyou-t csak akkor mikor meghallotta a hangját.
-Még mindig itt vagy...A helyedben rég elmentem volna...Főleg azok után, amit műveltél. - Rájnö hirtelen felkapta a fejét és Kikyou felé fordította-
Kikyou ott állt előtte és épp egy kiveszített íjat tartott kezében. Rájnö ökölbe szorította kezét. Mozdulni akart, de amikor már valamennyire feltápászkodott visszacsuklott és újból elterült a földön.
-Egy tehetetlen farkas...mekkora szégyen lehet ez neked - húzta ki még jobban íját Kikyou
Rájnö tehetetlenül feküdt a földön. Fejét Inuyasha felé fordította, de amikor meglátta őt teljesen ledermedt. Inuyasha szemében valami csodálatosság tükröződött, ahogy meglátta a papnőt. Rájnö mérhetetlen fájdalmat érzett erre.
*Hát még mindig szereti...ha nem Renee-t akkor Kikyou-t vagy Kagome-t...Ez így teljesen reménytelen*
Rájnö hirtelen elkezdett könnyezni. Inuyasha észrevette ezt, és mint aki kiábrándítottak gondolataiból szomorú pillantást vetett a földön heverő lányra.
Rájnö lassan, de biztosan, végül erőt véve magán felállt. Ugyan a nyílvessző még mindig a hátában volt, de nem nagyon érdekelte.
-Szégyen...? Te beszélsz szégyenről?- szegte fel büszkén fejét Rájnö - Aki már rég meghalt és még mindig az élők között sétál?! Na ne röhögtess! Ha nekem szégyenérzetemnek kéne lennie akkor neked?... - hallgatott el Rájnö majd erős és határozott hangon ennyit tett utána - Dögölj meg!
Kikyou ideges lett, kilőtte nyílvesszőjét, ami eltalálta Rájnö vállát. A félszellem felordított majd térde rogyott.
-Rájnö!- kiáltott Inuyasha mire a lány felállt-
-Kitartó vagy...- jegyezte meg Kikyou - De még ha félszellem lennél, akkor se tudnál mit kezdeni a szent nyílvesszőkkel... Ezek rád halálosak és ezt te is jól tudod, mégsem térsz ki előle...Igazam van?
Erre Inuyasha-ék megdöbbentek, Rájnö pedig csak elmosolyodott.
-Azt hiszed ezek ártanak nekem valamit...kellemetlen az igaz, de nem fogok tőle meghalni, mint gondolod...- odanyúlt a vállához lévő nyílvesszőhöz és hirtelen kihúzta. Kissé felszisszent de nem tanúsított nagyobb fájdalmat. A szisszenés is érhető volt, mivel emberként minden 100x jobban fáj neki, mint félszellem ként.
-Azt nem értem minek vagy mindig Inuyasha közelében... - vetette oda Kikyou - Ahol Inuyasha ott van, ott megtalállak téged is...elég furcsa nem gondolod?
-Nem nagyon...Ez csak azért van...mert én...Szeretem őt! - vállalta fel érzéseit Rájnö
A két virágot felkapta a "vállalás" szele. A gyengébbik jól állta és kibírta a szelet. Nem konyult le, nem tört el egyetlen része sem. Viszont a mellette álló, védelmező virág még mindig a szélben van...
-Igazán? – szinte köpte oda gúnyosan Kikyou - És vajon Inuyasha is szeret téged?
Erre Rájnönek szeme se rebbent. Tudta,hiszen Inuyasha megmondta neki, hogy szereti. Magabiztosan állt Kikyou előtt.
-Mire ez a nagy önbizalom...?- motyogta magában a papnő - Hát tegyünk egy próbát...Inuyasha! - szólt a félszellemhez aki felszegte a fejét és figyelte a miko minden szavát.
-Szereted ezt a félszellemet? - kérdezte-
Viszont válasz nem jött...Rájnö félelem teljes arccal Inuyasha felé fordult, aki oldalra fordított fejjel állt ott. Nem válaszolt... Vagyis elfogadta a tagadást a kérdésre...mivel nem helyeselte így ez annak minősült, hogy az ellentettjét gondolja. Rájnö ijedten nézett rá majd arca elszomorodott.
-Hiszen te mondtad...- motyogta maga elé Rájnö-
-Hát ezek szerint ez egy viszonzatlan szerelem, nem igaz? De sajnállak téged...- mondta szarkazmussal Kikyou-
Ezekre Rájnö csak ökölbe szorította a kezét és hirtelen Inuyasha felé fordult.
-Hiszen még te mondtad! Te mondtad, hogy szeretsz! Többször is visszakérdeztem és akkor is helyeselted! Akkor miért?! Miért?! - kiabálta könnyes szemmel Rájnö.
Inuyasha erre nem válaszolt csak elfordított fejjel állt ott.
*Szóval nem meri felvállalni...* - gondolta magában Kagome
-Nem mered bevallani, ugye?- kérdezte Rájnö idegesen mire Inuyasha rákapta a tekintetét és ránézett
-Félsz, ugye? - folytatta mérgesen – Félsz, hogy egy ilyennel kell lenned, mint velem,igaz?!
A végére már Rájnö halk zokogásba tört ki. Kikyou megvetően nézte őket majd egy gúnyos mosoly kíséretében elindult.
-Kikyou! - kiáltott Inuyasha mire Rájnö felkapta a fejét
*Hát mégis őt szereti....* - gondolta szomorúan - * De akkor miért…? Miért mondta azt? Miért hagyta, hogy elbízzam magam? Miért nem utasított vissza? De hisz ő mondta ki először...Akkor meg miért...*
Rájnö mérhetetlen űr érzett testében, amiben csak szomorúság volt. Betömhetetlen szakadék, amiben a szomorúság lelkei kóborolnak. Egyszer csak elkezdett ingadozni állása, és ide-oda dülöngélt. Hirtelen elveszítette eszmélet és előre esve elterült a földön. Kagome odaszaladt hozzá.
Rájnö csak feküdt a földön arcáról pedig leperegte a könnyek...
A kisvirág, ami már átvészelte a "vállalás" szelét hirtelen megingott és távolabb került az őt védelmező virágtól, aki még mindig a szélben ragadt...Egyre távolabb kerülnek, ha csak nem tesz a védelmező ez ügyben semmit. A kis lila virág egyre távolabb kerül tőle...A fehér védelmező virágon áll, hogy mit tesz...Hagyja, hogy végül eltűnjön a lila virág, vagy mellette marad és védelmezi mindörökké...?
Mikor Rájnö felkelt már egy kunyhóban feküdt. Ahogy kinyitotta a szemét látta a kunyhó tetejét. Maga mellől halk hangokat hallott. Egész teste fájt...különösen a háta és a válla. Úgy érezte nem bír megmozdulni. Nagy nehezen oldalra fordította a fejét és észrevette a kis csapatot. Egy kis tűz körül ültek mint mindig csak most Kaede is ott volt.
*Szóval Kaede kunyhójában vagyok...*- gondolta Rájnö
-Sajnálom...- nyögte ki nagy nehezen mire mindenki rátekintett.
-Sajnálom - ismételgette és szemében könnyek gyűltek
Kagome nyitotta ajkait, hogy válaszoljon rá, hogy nem kell sajnálnia, de Rájnö folytatta...
-Sajnálom....hogy szeretlek...
Erre mindenki meglepődött, de tudták miről van szó. Mindenki visszaült eredeti helyzetébe. Csak Inuyasha nézte még mindig a lányt. Rájnö kinyújtotta felé egyik karját.
-Sajnálom....-ismételgette-
Inuyasha ökölbe szorította a kezét majd a földre csapott és idegesen felállt.
-Ne sajnáld!! Azt csinálhatsz, amit akarsz, és azt érezhetsz, amit akarsz! - kiabálta kipirultan majd makacsul oldalra fordította a fejét és visszaült a helyére.
Mindenki lepetten nézett rá majd visszafordultak. Különösen Rájnö lepődött meg ezen. Mintha azt sugallta volna neki Inuyasha, hogy ne adja fel, van még remény. Rájnö elszántabb lett hirtelen erre a kijelentésre. Szemeiben könnyek gyűltek.
-Köszönöm....- mondta majd elkezdett könnyezni még jobban -
-Héé!! Most meg ne köszöngesd! Mi? Sírsz?! Héé mi van?! - értetlenkedett Inuyasha
A kis lila virág bár távol került párjától, de küzd azért, hogy ne tűnjön el...Ha a fehér virág nem tesz semmit, majd ő cselekedni fog...A fehér virág viszont nem utasította vissza...Mintha csak azt várta volna, hogy cselekedjen...És ő is kezdett kiszabadulni a szélből....
Pár nap múlva Rájnö jobban érezte magát.
Hirtelen fogta magát és gyorsan felült.
-Rájnö! Nem kéne még mozognod! - mondta Kagome
-Ugyan... - jelentette ki Rájnö majd felállt.
A hirtelen felépülése annak volt köszönhető, hogy visszaváltozott. Már volt farka és füle és a ruhája is megint a régi volt.
Rájnö felállt és elindult a kunyhó kijáratához. Inuyasha-ék követték őt egészen addig míg ki nem értek a kunyhóból.
-Rájnö, pihenned kéne... - noszogatta Inuyasha-
Rájnö csak elmosolyodott ezen. Visszafordult és Inuyasha elé lépett. Közel hajol hozzá és felnézett a szemébe.
-Eeehh...- kezdte komoly és merész hangon - Csak nem aggódsz miattam?
-He? Nem..én nem...vagyis... - mentegetőzött pirultan Inuyasha
Rájnö erre csak elnevette magát majd megint elindult. Pár méter után felemelte a kezét és integetett háttal.
-Még találkozunk!- kiáltotta meg sem fordulva, és ment tovább
-Jah...- motyogta Inuyasha - | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
