Rájnö Roberts élete by: Renee-chan
Válassz - 15. rész
Újabb napok teltek el.
Rájnö ballagott az erdő mélyén. Miközben ment egyik kezével megfogta sérült vállát.
*Még mindig fáj...* - gondolta miközben ment tovább-
-Azt hiszem, megállok valahol pihenni...- majd meglátott egy nagy fát, aminek a tövébe leült.
A hűs szellő annyira jólesett neki, hogy rögtön álomba is merült.
Eközben...
Inuyasha-ék sétálgattak az erdőben. Hirtelen egy halk hangra lettek figyelmesek.
-Hm?Mi ez? - kérdezte Kagome-
-Nem tudom...- mondta Inuyasha és kardjához kapott
-Elég különös...- jelentette ki Sango-
-Hmm...Igen.. - helyeselte Miroku
Mindenki harci pozícióba állt.
-Mit vagytok így betojva...Hiszen ez nem szörny vagy valami hasonló - szólalt meg Shippou majd leugrott Kagome válláról és elindult-
-Shippuo! - kiáltott utána Kagome majd követte.
A többiek is így tettek. Végül a kis rókadémon egy személy előtt kötött ki, aki aludt. Felugrott annak a fejére majd diadalmas arcot vágott.
-Mondtam, hogy nincs mitől félni! Hisz ez csak egy alvó személy hangja volt - dicsekedett
A többiek mikor odaértek meglepetten néztek. Az alvó személy fejéhez kapott és megfogta erősen Shippou-t.
-Minek kellett felébreszteni…? - mondta álmosan majd ösztönszerűen hirtelen ledobta fejéről a is rókaszellemet.
Inuyasha csak nézte, ahogy az álmos egyén felnézz rájuk. Mert az a személy egy fa tövében aludt, míg meg nem zavarták. Kábultan emelte fel tekintetét, ami Miroku és még Inuyasha számára is annyira szenvedélyesnek tűnt, hogy mindketten elpirultak. Az ébredező személy hosszú, lila hajába belekapott a szél és meglobogtatta. Lassan felállt majd ránézett az "ébresztőóráira". Halványan elmosolyodott.
-Ennyire hiányoztam nektek, hogy követettek és azt se engedtétek meg, hogy nyugodtan aludjak? - kérdezte kéjes hangon-
-Rájnö...- nyelt egy nagyot Inuyasha és figyelte a lányt, ahogy előtte áll és haja táncot jár a hűs szellővel -
Mintha minden elsötétült volna körülötte és csak Rájnö lobogó hajával,a szellő hűsítő érzése és a nővények lennének körülötte.
Rájnö ránézett kábult szemeivel mire Inuyasha elpirult. Rájnö tekintete kezdett tisztább lenni...kezdett felébredni. Inuyasha csak figyelte, ahogy a lila szempár egyre tisztábban kezd ragyogni.
-Inuyasha...- mondta lágy hangon Rájnö-
-Rájnö...- válaszolta Inuyasha szelíd hangon-
-Akarsz is valami tőlem vagy megnémultál?- kérdezte hirtelen Rájnö és hangja megint normális volt.
Inuyasha, mintha egy álom tört volna össze, úgy tűnt el a világ, amit az előbb elképzelt, és lehajtotta a fejét.
-Hmmm? - közelebb lépett Rájnö majd mutatóujjával felemelte Inuyasha állát- Ezt fordítva kellene, hogy legyen...Nem igaz? - kacsintott rá vidáman Rájnö majd elindult-
Amint elhaladt Inuyasha mellett a félszellem megragadta a csuklóját és visszarántotta. Teljesen vörös fejjel ránézett Rájnö-re, aki ettől megilletődött.
-Mi-mi az?- kérdezte meglepetten-
-Felvállalom!- mondta határozott hangon Inuyasha - Sze-Szeretlek! – fejezte be tiszta vörös fejjel-
A többiek meglepődtek főleg Kagome...Kagome kissé letörtnek tűnt. Rájnö is meglepetten nézett rá majd elmosolyodott.
-Biztos? - kérdezte kéjes hangon - Biztos hogy ezt akarod?
Inuyasha bólintott.
-Hát rendben...
De nem csak Kagome érezte most úgy magát, hogy egy pilantással meg tudná ölni ezért Rájnöt. Valaki más is látta és hallotta ezeket a fák rejtekében.
A fehér virág végre kiszabadult a szellőből és újra a lila virággal lehetett. Újra védelmezhette őt...szerethette őt...A két kis virág gyönyörűen pompázott a napsütötte réten. Azzal, hogy kiszabadult a szélből a fehér virág nagyot lépett előre...De vajon megtudja-e védeni a lila virágot?Hisz a messzeségből fekete felhők gyűlnek...Vihar van kialakulóban...
-Ha nem bánjátok, egy ideig veletek megyek - mondta nyugodtan Rájnö-
-Persze,gyere nyugodtan - válaszolt Sango - Igaz Kagome?...Hm?..Kagome?
-Ühmm..- bólintott Kagome - Persze...gyere nyugodtan...
-Kagome...- motyogta Inuyasha
-Féltékeny vagy?- kérdezett rá hirtelen Rájnö
Kagome erre csak felkapta a fejét és mérgében hirtelen előrántotta íját és kiveszített egy nyilat megcélozva Rájnöt. A többiek döbbenten nézték a lányt azonban Rájnö-nek szeme se rebbent e tett láttán.
-Hmm..- mosolyodott el - Kicsit hasonlítasz az elődödre...Ha valami nem úgy alakul ahogy eltervezted...valami vagy valaki beleavatkozik..akkor rögtön az íj és a nyíl...
Kagome még idegesebb lett erre és könnyek gyűltek a szemébe.
-Harcolj! - szólalt meg megint Rájnö-
Kagome erre felkapta a fejét és Rájnö-re nézett.
-Hülye vagyok mi? - nézett rá vidáman Rájnö - Annak ellenére, hogy én is szeretem, meg te is, ösztönözlek...Nah mindegy azt hiszem megyek...
-Hm? Nem úgy volt, hogy velünk jösz - kérdezte hirtelen Kagome és szemében nem voltak könnyek, íját és nyilait is eltette.
-Akarod? - kacsintott rá Rájnö mosolyogva
-Persze! - mosolygott Kagome majd a két lány egymás mellett elindult-
-Tudod.. - kezdett bele Kagome - Nem zavar, ha Inuyasha-val vagy...
-Hm? Hogy-hogy? Hát nem szereted?
-Nem..nem erről van szó...Csak amit az előbb mondtál...Te nem taszítottál el, hanem azt akartad, hogy egyenlő eséllyel induljunk...És ez nekem elég. Inuyasha-hoz te jobban illené. - mosolyogott a végére Kagome
-Köszönöm - mosolyodott el Rájnö
-Viszont, vigyázz Kikyou-ra
-Rendben - bólintott Rájnö - Köszönöm... - mosolygott szelíden-
A két kisvirág gondtalanul éli életét. Viszont a vihar vészesen közeledik...egyre nagyobb és feketébb...Nagyon nagy közeledik feléjük...és még csak nem is sejtik... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
