Megint közbe jön valami… Ezúttal az ő telefonja…
Ha jól hallom Rika-val beszél.
-Nah, - fordul felém – úgy tűnik, még egy ideig a nyakadon fogok lógni!
-Hmmm majd csak kibírom valahogy! – mosolyodok el kissé, ahogy figyelem. Szóval megengedték neki, hogy maradjon. Akkor már nincs semmi akadály sem.
-Hát, remélem is.
-De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre…miért jöttél vissza…?- teszem fel újra, szomorúan. Miért nem akarja elmondani…? Miért kerüli ennyire a témát…? Ha most azt mondaná, hogy azért mert én vagyok Ryuuto, és nem azért, mert a bátyja vagyok, gondolkodás nélkül meg mondanám neki hogy, hogyan érzek iránta, de így…
-Te sem válaszoltál az én kérdésemre! – mindig ez a kifogás… Nem gondolt még arra, hogy azért nem válaszolok, mert nekem kéne először választ kapni? Én kérdeztem hamarabb. Mellesleg hallanom kell a válaszát, mert a nélkül én sem tudok mit mondani. Meg kell tudnom hogyan, érez, hogy azután én is úgy közelítsek hozzá.
Már mondanám is a véleményemet, mikor megint megcsörren a telefonja. Most, ha jól hallom, a barátnője az, de kicsit sem boldog.
Nagy sóhajjal rakja le a telefont.
-Mi baj? Történt valami? – kérdezem tőle.
-Nekem végem. Nem csináltam meg a rajzházit. Holnap nem kell menni suliba se nektek sem nekem a hó miatt…
-Ez akkor jó hír, nem? Meg tudod csinálni a házit.
-Nem az idővel van gond, hanem a feladattal…
-Mert?
-Mert…a feladat…akt… - ááhh… Jól hallottam…?
-Akt…? – kérdezek vissza
-Akt.
-Akt…? – ízlelgetem a szót és mosolyra is húzódik már a szám.
-Jajj a fenébe is! Igen, akt! Amikor ruha nélkül kell lerajzolni egy embert! Akt! – kapja fel a vizet. Tipikus szűzi reakció. Még csak nem is szex témában vagyunk, de már, ha meztelenségről van szó rögtön pánikol.
-Tudom, mi az-az akt! – magyarázom neki.
-Akkor miért kérded?!
-Hmmm…szóval aktot kell festened... – elmélkedem… Támadt egy jó ötletem… Mhh
-Igazából rajzolnom kell…de nincs modell. Nekem végem!
-Hééé, mi lenne, ha engem rajzolnál le? – vetem fel neki.
-Kizárt! – jön az egyhangú válasz.
-Most miért? – játszadozom vele egy kicsit.
-Mert kizárt és kész! – fáradtan felsóhajtok.
-Akkor had vázoljam fel neked, kedves Ayame… Velem sokkal jobban jársz, mert… 1.: bátyád vagyok. 2.: nem hiszem, hogy lenne kedved idegent lerajzolni meztelenül, de 3.: ha mégis megteszed, akkor lehet, hogy a következők történnek veled:
- itt egyet mutatok kezemmel érzékeltetve az első pontot – vagy elfogadja és utána használ ki, és megerőszakol, – 2 – vagy bele se gondol, és rögtön az elején kihasznál és megerőszakol, - 3 – vagy nem használ ki az elején, hanem a végén megfog, elráncigál és akkor vagy hatan megerőszakolnak vagy – 4 – kivárja míg befejezed, utána ráncigál el és akkor erőszakolnak meg hatan.
Nagyot nyel. Tudja, hogy igazam van, csak nem vallja be. Nah akkor folytassuk…
-Különben is… ennyire rossznak tartod a testemet…?
-Idióta! Most nem erről van szó!
-Akkor meg gyerünk! Amúgy meg nem tudom, hogy 1 nap alatt, hol találsz egy normális idiótát ebben a viharban, akit lerajzolhatsz gond nélkül.
-Ez igaz… - na ugye.
-Nyugi eddig is megígértem, hogy nem csinálok semmit, most sem fogok tenni semmit. - dobom fel békítőként. De még mindig csak maga elé néz mereven és mocorog. Vacillál. Nem tudom, mit mondjak még, hogy beleegyezzen. Azt hittem elég volt az a 8 pont. Úgy látszik nem mivel…
-Jó… Rendben. Legyen. De akkor még ma neki kell kezdenünk, hogy holnap este tuti kész legyen.
-Értettem. – mosolyodom el. – Akkor én el is vonulok leöltözni, majd jövök, addig készülj elő.
Elvonulok a fürdőbe és se perc alatt ledobom magamról a felesleges cuccot. Kimegyek, de halkan, és megtámaszkodom az ajtófélfának. Figyelem, ahogy Ayame teljesen magában merengve gondolkozik.
Persze nem akarom, hogy szívrohamot kapjon, amilyen szégyenlős, ezért derekamra tekertem egy törölközőt. Megköszörülöm, a torkomat mire rögtön rám kapja a fejét.
-Minden rendben?
-Pe-persze…
-Biztos jó lesz így? Ha nem akarod, akkor nem muszáj. Csak megmondod a tanárnak, hogy nem találtál megfelelő modellt, ennyi. Vagy ha nem segít semmi, akkor majd én beszélek vele.
-Nem! Megvagyok, csak csináljuk már.
-Rendben. Hát akkor gyerünk… - ledobom magamról a törölközőt és a kanapé elmegyek. Fúú kissé meleg van. Lehet ki kéne nyitni az ablakot, friss levegő hagy jöjjön be. Ujjaimmal hajamba túrok, elsöpörve arcomba kószáló tincseket. Hm..? Oldalra pillantok. Teljesen megfeledkeztem Ayame-ról. Ahogy észreveszem a tátott szájjal ülő csodálkozó lányt elkap a röhögés.
-H-hé! M-Mi olyan vicces?!
-Az arcod! Tökéletesen ezt a reakciót vártam egy szűztől! – de még mindig nem bírom teljesen abbahagyni a nevetést.
-Nem vicces! Gonosz vagy! – teljesen lenyugodom, abbahagyva a nevetést.
Levágódom a kanapéra és rápillantok. Nem mozdul. Mi van ezzel?
-Mi van? – néz rám. – Helyezkedj már normálisan!
-Hogy hogy mi van? Ezt én kérdezhetném. Be kéne állítanod, nem?
- Hogy mi van?!
-Ayame… Be kéne állítanod, hogy hogyan feküdjek stb… Melyik végtagom hogy álljon, és így tovább… Egy aktfestőnek meg kéne ezeket csinálni, nem gondolod?
-De tudom én is… - hát nem ezt veszem ki a hangodból… Rettentően, borzalmasan hazudik. – nem tehetnénk ez alkalommal kivételt?
-Nem. – hallatszik határozott válaszom.
-Há-hát jó… - piros arccal feláll, odajön elém és szépen megadja a rendes pózt. Helyes.
Ahogy végez, visszaül és belekezd a rajzba. Látom, komolyan koncentrál. Így már nem annyira aranyos. Jobban szeretem, amikor zavarban van. De végül is, megértem. Most sietnie kell és precízen is kell dolgoznia. De a beállítósdit nem direkt csináltam. Majd meglátja, hogy milyen sokat fog jelenteni a jegyében. Észre lehet venni, hogyha valakit nem rendesen állítottak be, hanem csak úgy ledobta magát. Tudom… tapasztalat… Régen nekem is kellett aktot festeni.
*-*-*-*
Nem tudom hány óra telhetett el, de a tagjaim már teljesen elgémberedtek. Persze továbbra is mozdulatlan vagyok, úgy fekszek, ahogy azt ő meghagyta, és nem is mutatom jelét annak, hogy elfáradtam.
-Kész – szólal meg.
-Máris?
-Hát igen. Amikor rajzolok, vagy festek, annyira belemerülök, hogy sose hagyom abba, míg kész nem vagyok – mosolyog.
-Most már mozoghatok? Teljesen kész vagy?
-Igen – ahogy kimondja, felülök és nyújtózok egyet. Miután minden tagom újra a régi, hátához lépek megnézni a művet. Elismerően füttyentek egyet.
-Szép lett.
-Köszönöm – pirul bele kicsit. Végre visszakaptam az én szüzecskémet. – és azt is köszi, hogy modellt álltál.
-De ugye tudod, hogy nem ingyen csináltam? – kúszik egy kaján vigyor arcomra.
-Igen, tudom… És most, kivételesen kérhetsz akármit, megteszem, kivéve a 18as cselekedeteket.
-Helyes válasz, látom tanultál a múltkori hibádból.
-Nyugodtan kérj.
Lehervad arcomról a mosoly, ahogy végig gondolom, amit már régen akarok… Hahh… Ez nehéz lesz…
Megragadom vállát és mélyen szemébe nézek.
-Csak annyit kérek, hogy most az egyszer, őszintén válaszolj a kérdésemre, kérlek… - hangon teljesen keserűen hangzik… Annyira szeretném, ha válaszolna… Nem érdekel, mit mond, csak mondja meg… mondja meg… - Miért jöttél vissza…? Kérlek… Nem érdekel ki fog telefonálni, vagy ki csenget, vagy, hogy felrobban a ház… - utalok az előző akadályokra – csak mond el, kérlek. És utána én is válaszolok neked, ígérem. Csak… csak válaszolj… nagyon szépen kérlek…
Annyira elszomorít, hogy még mindig csak kibúvót keresett… miért nem válaszol őszintén…? Csak szeretném tudni, miért jött vissza. Ha azért mert a bátyja vagyok, hát húgomként fogom kezelni… De ha azt mondja, azért mert Ryuuto vagy, netán azt mondja, hogy szeret mindegy melyik verzió, én akkor is megmondom neki, hogy…
Szerelmes vagyok belé.
Őrülten. |