-Nincs mit.
Ennyi? Azért mondhatott volna valami olyasmit, hogy „semmi baj, megbocsátok”, vagy valami…Meglepettségem arcomra is kiül, és már épp kezdeném megint lebunkózni, mikor belém fojtja a szót, ráadásul nem is akárhogy. Megcsókolt…Ez a nagyon perverz bunkó állat megcsókolt. Életem lső csókját a lelendő bátyámtól kaptam…Dermedve ülök az ágyon még akkor is, mikor ellép tőlem, kimegy a szobából, de azért még visszafordul.
-Nee-chan, siess különben kihűl a reggeli –mondja vigyorogva.
Óóó te kis…
-Te szemét!!-kiáltom, és felé küldöm utolsó kezem ügyében lévő párnámat, de becsukja az ajtót, így a pihe-puhe párnám azon csattan. Legszívesebben utána mennék, hogy leordítsam a fejét, de megállítom magam. Nyugalom, kislány, jön ő még a te utcádba…
~*~
-Nyissátok ki a könyveteket 77. oldalon!-szólít fel minket Menomoru tanár úr. Igen, eljött a hétfő. Épp „kedvenc” órámon, matekon ülök, de már nagyon mehetnékem van. Ma már nem lesz több órám, éppen ezért kétszeres szenvedés ez a matek… Pedig olyan szépen indult ez a nap, volt három rajzunk, amit ugyebár imádok, most meg itt kell ülnöm, ez tiszta kínzás!- Első feladat.-hallom meg tanárom hangját újra- megtudná valaki mondani, hogy mi ez? Permutáció, kombináció, vagy variáció?
Az osztályban síri csend, mígnem:
-Ayame?-szólít fel a tanár. Ó, hogy én hogy imádlak.
-Nem tudom, tanár úr.-mondom, és igazat is beszélek. Hülye vagyok én ehhez…lemaradtam valahol ott, hogy van olyan, hogy kombinatorika…
-Ayame, nem lesz ez így jó!-mondja Menomoru úr.-tavaly ötös voltál év végén, de idén a szinted alig üti meg a négyest.
-De tanár úr, én ezt nem értem.
-Akkor kérj meg valakit, hogy magyarázza el. Holnap dolgozatot írunk!-csengetnek. Áldom annak az illetőnek az eszét, aki kitalálta a kicsengőt.
Gyorsan felkapom cuccaimat, és rohanok is ki a teremből. Út közben mellém csapódik legjobb barátnőm, Mina. A suliból kifelé jövet beszélgetünk, majd váratlan hang zavarja meg csevegésünket.
-Üdv.-…Ryuuto.
-Mit akarsz?-kérdem dühösen.
-Hazakísérlek, nee-chan- óó ha tehetném, úgy letörölném azt a mosolyt a képedről…!
-Nem kell! Egyedül is haza tudok menni.-már indulnék, mikor hirtelen elkapja a kezem.
-Elnézést, de most el kell rabolnom őt. Nagy baj lenne, ha ma egyedül mennél haza?- fordul most Mina-hoz. Most veszem észre, hogy szegény teljesen lefagyott. Mondjuk, nem is csodálom, be kell valljam, Ryuuto tényleg jól néz ki. Ejnye, kislány, miket gondolsz?! Mina csak zavartan megrázza a fejét. Áruló!!!- Köszönöm. Viszlát, szép hölgy.
Elkezd húzni valamerre, de én nagyon nem szeretnék vele menni. Próbálok szabadulni, mire ő belök egy sikátorba, és kezeivel zárja el az utam előlem.
-Na ide figyelj. Elég volt a hisztiből. Vésd jól az eszedbe, hogy én vagyok az idősebb és ehhez mérten viselkedj. Értve vagyok?-mondja, amitől, bevallom nagyon megrémülök. Aztán, mivel nem ellenkezem hazáig húz…azaz nem. A környék nem ismerős, fogalmam sincs hol vagyunk. Értetlen arckifejezésemet látva Ryuuto megszólal.
-Megérkeztünk, Nee-chan. Üdv itthon, vagyis az új otthonodban!
Jajj, hát persze, a költözés! Hogy felejthettem el?
-Szia kincsem-lép be anya a szobámba.
-Hello anya-leül mellém az ágyra.
-Lenne egy bejelentésem.-Még egy? Neee. A legutóbbit is alig éltem túl.-Szóval. Szeretnék odaköltözni Kiyotaka-hoz. Holnap.-mikor nem mondok semmit aggódva megszólal.-Aya…?
-R-Rendben van-erőltetek mosolyt arcomra-Ha szép a ház és persze nagy, akkor semmi akadálya.-szóval költözünk…nah, ez jó buli lesz.
-Na, jó- fordulok elszántan Ryuuto-hoz.-Lássuk, milyen házban fogok lakni ezután!
~*~
Mikor azt mondtam, ha nagy a ház, akkor rendben van, akkor most azt kell mondanom, ez a ház rettenetesen nagyon rendben van. Ez nem is ház, ez egy palota! Kívülről se semmi, de belülről!
-Ti bankot robbantottatok, vagy mi?!-kérdem elhűlve a mellettem mosolygó fiútól. Nem válaszol, csak ennyit mond:
-Gyere, megmutatom a szobádat!-kézen fog, mire én kicsit elpirulok. Most már nem fogok elszökni, igazán nem lenne muszáj ezt csinálnia. Nem mintha zavarna…Hirtelen megáll, majd felém fordul.
-A szobája, Ayame Hime!-mondja mézes-mázos hangon, miközben kinyitja előttem az ajtót. Ami először feltűnik a szobában, az a fény. Ez nem is csoda, mivel az ajtóval szembeni fal teljes egésze üvegből áll. Van egy asztal a sarokban, polcok körben a falakkon, és…
-Ááá-sikítok egyet, mikor meglátom ágyamat. Egy óriási baldachinos franciaágy! Nem időzök sokat, lendületből ugrom rá, hempergek kicsit, majd kifulladva fekszem hátamra. Ryuuto „ez megőrült?” tekintettel méreget, majd vállat von. Nekitámaszkodik az ajtófélfának és onnan figyeli, ahogy egy ajtóhoz sétálok. Mikor kinyitom leesik az állam. Saját fürdőm van! Aztán észreveszek még egy ajtót. Odarohanok, hogy kinyissam, majd…
-Aztaaa-na jó…ekkora gardróbot még életembe nem láttam, ráadásul telis tele van gyönyörű ruhákkal.-Wííí!
-Miért kell sikoltozni, ha meglátsz egy tonna ruhát? Kérdi kísérőm értetlenkedve, mire én csak legyintek.
-Férfiak-mondom szem forgatva. Aztán meglátom az utolsó ajtót, ami, ha jól látom az erkélyre vezet. Mikor nyitnám kifelé, nem mozdul.
-Télen a padló lefagy-adja meg ki nem mondott kérdésemre Ryuuto a választ.-Azt hiszem ideje lenne tanulnod!-ezt az ünneprontót! Aztán eszembe jut…
-Hogy az a…! Holnap dolgozat matekból!-rohanok, előveszem könyvemet és füzetemet, meg egy ceruzát, majd elkezdem csinálni a feladatokat. Azaz, csak kezdeném, ugyanis semmit nem tudok. Egy ideig még nézek magam elé, majd kitörök.-Mi? Ez meg hogy lehet 53?! Kombináció? Nem, nem, ennek variációnak kéne lenni!
-Nem, ez tényleg kombináció.-hallom meg Ryuuto hangját közvetlen a fülemnél. Átnyúl körülöttem, megtámaszkodik az asztalon, engem így csapdába ejtve.
-Ho-Hogy mondod?-kérdem szaggatottan, ugyanis zavarban vagyok, mikor ilyen közel van.
-Mondom a feladat jó csak itt benn-bök homlokomra- nincs rendben valami.
-Te ezt érted?!
-Persze.-mondja, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.-Emelt órában tanulom a matekot. Te, drága, most az osztályelsővel beszélsz!-de büszke valaki…Bosszúságomról elfeledkezem, mikor értelmet nyernek a szavak. Megfogtam az isten lábát!
-Akkor segíts!
-Hm?
-Taníts meg rá! Kérlek, segíts!-kérem, majd pár pillanat múlva megkapom a választ.
-Rendben, segítek-mondja, majd egy félmosoly kíséretében folytatja.-Egy feltétellel.-rábólintok, ha meg tud rá tanítani, bármit megteszek.-Beleegyezel? Remek. A feltételem...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
