-Randi…-na neee ezt nem gondolhatja komolyan! Teljesen elvörösödöm, de nem éri be ennyivel, elkezdi cirógatni az arcom.- hogy ennyivel megúsztad húgocskám. Most bármit kérhettem volna tőled. Tudod nem szép szokás rögtön rábólintani valamire, amiről azt se tudod mi az. Más már kihasználta volna ezt.-ebben igaza van. Tényleg örülhetek, hogy ez a perverz alak csak ezt kérte.- Nah, akkor tanuljunk. Sok munka vár ránk szóval ne halogassuk.-jah, sok munka. Elszántan fordulok az asztal felé. Holnap matek doga, a randi miatt ráérek még aggódni. Anonban nem sokáig lehetek nyugodt, ugyanis Ryuuto felemel, így ő üly a széken, majd engem ölébe húz.
-H-hé, hé, hé!! Mit csinálsz?!-kérdem vörösen- Nem úgy volt, hogy tanulunk?!
-De hogy nem. Vagy talán te nem akarsz tanulni? Rögtön ilyenekre gondolni, kicsi húgocskám.- hogy az a…!-Egyébként meg egy szék van és nem hoztál a te bátyádnak széket, így ezen osztozunk.- a szolgájának néz, vagy mi? Nem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy visszavágok, ezért újból az asztal felé fordítom tekintetem. Elkezdi magyarázni a feladatokat, miközben fél kézzel tart, nehogy leessek. Talán mégsem annyira bunkó…Ekkor érzem, hogy kezét szorosabbra fonja körülöttem. Perverz! Óóó csak kerülj a kezeim közé, olyat kapsz, hogy…
-Figyelsz te rám egyáltalán? Minek magyarázok? Akár mehetek is, ha ennyire tudod.- jajj ne! Ha elmegy, nekem végem van!
-E-elnézést. Bocsi. Folytasd, figyelek.- mondom bűnbánóan. Talán csak én reagáltam túl…
Órák múlva már kezdem is érteni, mi mennyi, és miért annyi…ez így nem is olyan nehéz, csak a tanárom magyarázta eddig hülyén…
-Rendben, látom érted már, szóval befejezhetjük. Aludj egyet már így is késő van.
Állnék fel az öléből, mikor felkap és úgy visz el ágyamig.
-Nem kellett volna. Egyedül is meg tudtam volna oldani.-mondom félrefordított arccal. Komolyan mondom, ez az alak sportot űz abból, hogy zavarba hoz. Hirtelen megérzem ajkát nyakamon, mitől rögtön ráemelem tekintetem. Mikor el akarom tolni nem hagyja, lefogja kezeivel kezeim. Megszívja bőröm, amitől megremegek és egy aprót sóhajtok.
-Remélem, holnap nem lesz tesi órád. Nah jó éjt húgocskám!- ezt meg vajon hogy értette? Nem is hallom, hogy kilép ajtómon, annyira le vagyok blokkolva. Órákig csak fekszem ágyamban, így nem tudok aludni. Olyan 3 óra körül mégis megszáll a jótékony álom, de ezzel sem segít…Álmomban Ryuuto jelenik meg, és az éjjel hátralévő részében csak róla álmodom.
~*~
Reggel arra ébredek, hogy valaki finoman cirógatja az arcomat.
-Nah, még 5 percet kérek, anya…
-Sajnálom, de én nem az édesanyja vagyok- hallok egy kedves női hangot, és szemeim azonnal felpattannak.-Nanami vagyok, az egyik szobalány-ahha, szóval szobalány…Szobalány?!- Keljen, fel kérem, különben elkésik az iskolából!-iskola?! Jajj ne…
~*~
-Gyerekek, vegyetek elő tollat, papírt!-szólít fel minket Menomoru tanár úr.-20 percet kaptok! Gyerünk, kezdjétek!-nah most ugrik a majom a vízbe… meglátjuk mennyit tanultam a nagy osztályelsőtől.
~*~
Délután mikor hazaérek azonnal rohanok fel a szobámba tanulni. Ma derült ki, hogy holnap megint dolgozat, szerencsére nem matekból, hanem bioszból. Már vagy egy órája tanulok, mikor valaki kopog az ajtón.
-Bejöhetek?-kérdi egy hang.
-Csak tessék –válaszolok, majd már fordulok is vissza a könyv felé.
-Hoztam Önnek egy kis teát, ha esetleg szomjas lenne.
-Köszönöm…Nanami, ugye?-kérdem a lánytól ő pedig csak bólint.
-Hozhatok esetlek még valamit Önnek?-zavartan fordulok felé.
-Kérlek, ne magázz, nem vagyok én semmilyen nagy ember-mondom neki ő pedig erre még jobban elmosolyodik.
-Sajnálom, de ez benne van a munkaköri leírásomban. Mindenki magázok. Az édesanyádat, Hanazawa urat, még Ryuu…na, őt nem, de az egy másik történet.-mondja furcsa mosollyal arcán. Valahogy ettől a kijelentéstől mintha rossz érzésem támadna, ezért igyekszem elrejteni zavaromat Nanami elől. Ezt ő is észreveszi, mert folytatja.-Nem kell rosszra gondolni! Nekem ő olyan, mintha az öcsém lenne.
-Az öcséd?
-Igen. Egészen gyerek kora óta ismerem. Valamikor akkor találkoztunk, mikor az édesanyja meghalt. Azóta vagyok mellette. Szegényke, nagyon össze volt törve, szüksége volt valakire, aki barátilag támogatja. Tudod, akármilyennek mutatja magát, még nem heverte ki azt a dolgot.-itt megáll majd, mosolyogva folytatja.-Nyugi, nem fogom lenyúlni tőled!
-H-Hogy mi?-kérdem értetlenül. Ezt meg mégis hogy érti?
-Ugyaaan, előttem nem marad rejtve semmi. Jó szemem van az iylesmihez, egy mérföldről léátom, hogy tetszik neked.
-Ehh nem nem, félreérted, próbálok tiltakozni pirultságommal hadakozva, de belém fojtja a szót.
-Ne aggódj, nem árullak el Ryuuto-nak-mondja őszintén.
-Köszönöm-mondom halvány mosollyal ajkamon.
-Na, gyere-szólal meg ki idő múlva. Ki nem mondott kérdésemre azonnal válaszol.-Ryuuto ilyenkor szokott hazajönni.-err még jobban elpirulok, majd szemlesütve követem az előttem haladó lányt. Mikor a lépcsőhöz érünk, hangokat hallunk.
-Ryuuto! Mi ez?!-hallom Hanazawa úr dühös hangját.- Mi az, hogy nem csinálod meg a házi feladatodat?! Ráadásul rögtön ki is küldték a figyelmeztetést! Egy osztályelső ezt nem engedheti meg!-ajjajj, baj van. Miattam nem tudta megcsinálni a háziját, ez az én hibám volt… Egyszer csak azt veszem észre, hogy Ryuuto megfogja a kezem, majd elkezd lefelé húzni. Még valamit beszélnek apjával, de én azt már nem hallom. Aztán kiérünk a házból, és bátyám beszélni kezd, de nem figyelek rá. Ha igaz az, amit Nanami mondott, akkor Ryuuto még mindig szenved. Ráadásul most még Hanazawa úrral is összeveszett miattam. Megállok, és érzem, hogy ő is így tesz.
-Hé..Mi a baj…?-kérdi tőlem. Mikor elmondom, ami a szívemet nyomja, magához húz és megölel.- Dehogy te miattad van. Én halogattam szóval ezért ne okold magadat. Nah, nyugodj meg. Nincs semmi baj. Ne sírj, jó? Elég szarul érezném magam, ha az első randinkon sírva látnálak.- hehh, minden oka megvan h szarul érezze magát. De várjunk csak…- Megegyeztünk nem? Tanítalak, cserébe randi. És most egy mosolyt vagy megharagszom!-ezen tényleg e mosolyodom. Kézen fog, és elkezd vezetni. Furcsa mód ez most egyáltalán nem zavar. Sőt…
-Jut eszembe, hogy sikerült a doga?-
-Hát, ilyen dolgozatot még soha nem írtam…-kezdem komoly hangon, mire felém fordul, és már mondana valamit, mikor nevetve folytatom-Ez lett életem legjobb dogája! Megérte annyit tanulni rá tegnap este.-itt kissé lehalkul hangom és el is pirulok az emlékek hatására. Ez Ryuuto figyelmét sem kerülte el, ugyanis félmosoly jelenik meg arcán, ajka szóra nyílik, de megelőzve őt tovább folytatom-Köszönöm, hogy segítettél, sose fogom tudni meghálálni neked.
-Azt majd meglátjuk-hallom meg halk, elgondolkodó hangját.
-Ezt hogy érted?-húzom fel kérdőn egyik szemöldököm.
-Ááá semmi-semmi. Hé, nézd csak! Ott egy édességes stand! Kérsz taiyaki-t? vagy esetleg pocky-t?-kérdi terelve a témát.
-Hééé ne terelj!-mondom dühösen, de bosszúságom hamar elszáll, mikor megértem mit is mond. Taiyaki és pocky, a kedvenceim. Arcom enyhül, ezen Ryuuto felbátorodva kezd húzni a stand felé.
-Válassz, amit csak szeretnél.-hehh, nem tudja, hogy ezzel az ajánlattal igazából mit is mondott. Ez egyszerűen nem lehetséges! Hogy válasszak az én édes csokis taiyaki-m és a finom kis epres pocky-m között? Mert ugye nem akarok udvariatlan lenni, nem akarom megvetetni vele a fél standot. Mikor látja az őrlődést arcomon, halkan felnevet, majd ezt mondja az árusnak:
-Egy doboz epres pocky-t és 4 darab csokis taiyaki-t kérek.
-Máris adom, uram-mondja az árus. Ryuuto fizet, majd otthagyjuk a standot.
-Tessék, a pocky és a taiyaki-nyújtja felém a zacskót.
-Kö-Köszönöm-mondom elpirulva. Ez kezd tényleg olyan lenni, mint egy randi…
-Gyere, üljünk le valahova, míg megeszed.-egy padhoz kalauzol, de én bizalmatlanul méregetem a cseppet sem kényelmesnek, viszont annál hidegebbnek tűnő ülőalkalmatosságot.–Ryuuto rögtön kapcsol, és leül a padra. Kérdőn nézek rá mire ennyit mond-Ülj az ölembe!-erre a gondolatra elpirulok.
-Ne-nem köszi, én inkább állni szeretnék.-gyenge ellenvetésem nem nyűgözi le, megfogja kezem, majd gyengéden ölébe húz.
-Nyugi, nem csinálok semmi rosszat, úriember leszek.-mondja komoly hangon. Ezzel megnyugtat, én pedig immáron elfeledkezve „székemül” szolgáló bátyámról fordulok az édességgel teli zacskó felé. Kiveszek belőle egy taiyaki-t, majd majszolni kezdem. Aztán eszembe jut hogy nem vagyok egyedül, odafordulok Ryuuto felé és megkérdem:
-Te nem kérsz?
-Hm nem, most nem ké…vagyis de, igen, kérek.-Mosolyogva hajol egyre közelebb számhoz, majd mikor egészen közel ért egyik kezét felvezeti tarkómra, hogy ne tudjam elhúzni a fejem, és megnyalja a szám sarkát.-Volt ott egy kis csoki.-magyarázza mikor elhúzódik tőle, de orrunk még így is összeér.-Mond csak. Ha ez egy randi…akkor a csók is belefér, nem igaz?-az eddigieknél is sokkal jobban elpirulok erre a kérdésre, majd már csak azt veszem észre, hogy Ryuuto szája a számon van. Ryuuto…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
