Hirtelen ölébe ránt, de a csókot nem szakítja meg. Egyre hevesebben mar ajkaimra, mintha teljesen fel akarna falni. Aztán már csak azt veszem észre, hogy a fuuton-on fekszem, ő pedig immár az ingje nélkül magasodik fölöttem.
-Ryuuto…
-Olajat öntöttél a tűzre… Most viseld a következményeit.- ajjajj, ez meg mit akar jelenteni?
-Mi…-kezdenék bele, de megcsókol, így nem tudom folytatni. Végigsimít combomon, amitől megijedek. Megpróbálom eltolni, de lefogja kezeim és lábaim közé térdel. Egy gyors mozdulattal megszabadít a rajtam lévő pólótól. Ne, ne ennek nem lesz jó vége! Ijedten próbálom takargatni magam, de kezeim ismét arra a sorsra jutnak, mint az előbb. Ne, ne csináld ezt! Mért nem hagyja abba? Én ezt nem akarom!!! Lágyan megcsókol, ami kissé megnyugtat. Viszont még mindig nem enged el, ami megrémít. Bár azt be kell ismernem, egy egészen kicsit tetszik amit csinál. De az nem, ahogy csinálja…durván.
-Ryuuto… kérlek…-sóhajtom utolsó erőmmel, könnyeimet pedig már alig bírom visszatartani. Hirtelen elhajol tőlem, arcát nyakamba rejti.
-Nem szabad…-hallom meg vágytól fűtött hangját.- Hiszen ti, lányok, azt az álmot tűzitek ki magtok elé, hogy csak azzal feküdtök le, akit igazán szerettek. Főleg az első alkalomnál, ami különleges nektek. És gondolom, te nem velem akarod ezt a különleges alkalmat… -mondja keserűen. Ő már ennyire előre gondolkodott volna…? Felkel, pólómat visszahúzza rám. Megragadja kezem és maga felé húz. Ugye nem akarja folytatni…? Nem, szerencsémre nem. Kezem a szívére teszi, csodálkozva veszem észre, az mekkora ütemben dobog.
-Látod, mit tettél…?-kérdi komolyan, majd lejjebb vezeti kezem egyenesen a…mikor el akarom húzni kezem nem hagyja, egyenesen ölébe húzza, így megérezhetem vágyát. Te jó ég! Csak most értem meg igazán…ő tényleg azt akarta…le akart feküdni velem…
-Bár nem ez a legmegfelelőbb pillanat, és meg vagyok bizonyosodva róla, hogy rögtön visszautasítanál, de még az elején, hogy haza akartál vinni, fogalmazódott meg bennem valami. Nem sok kedvem van visszamenni ezért… -pillant rám reménykedve.-Miért nem jössz ide te...? Költözz hozzám…!
Percekig ülök csendben, egy árva szót nem szólva. Lesokkol ez a kérés. Keze, ami eddig az enyémet szorította elenged.
-Felejtsd el!-mondja csalódottan.-Vedd úgy, hogy meg se szólaltam!-már állna felfelé, mikor hirtelen keze után nyúlok, és visszahúzom ülésbe.
-Ne, nem menj el! Várj egy pillanatot kérlek.-engedelmesen ül vissza, én pedig elvonulok magamba egy ideig gondolkodni. Szabad kezemmel homlokom dörzsölgetem, aztán pár pillanat múlva megszólalok.
-Szóval…az akarod, hogy ideköltözzek?-némán bólint.-Biztos?- újra bólint.-Komolyan?
-Ayame, ha nem akarnám, szerinted kértem volna?-mondja picit ingerülten.
-Honnan tudjam, hogy mit gondolsz komolyan?!-csattanok fel dühösen.-Egyszer bunkó vagy velem, máskor kedves. Egyszer megcsókolsz, a következő pillanatban elköltözöl. Egyszer letámadsz, máskor hallani se akarsz rólam. Mond, ki tud rajtad kiigazodni?-rázúdítom minden bajom. Talán most ez sok volt neki, de hagy tudja meg, mit gondolok igazából.-Ráadásul fogalmam sincs, miért csinálod.-teszem hozzá halkan.-Egyáltalán nem értelek…-megszorítom kezét, majd elengedem és felállok.
-Hova mész?-kérdi színtelen hangon.
-Megyek, felöltözöm- azzal már el is tűnök a fürdőben. Percek múlva mikor kimegyek saját ruháimban még mindig ugyanúgy ül.-Figyelj, Ryuuto!-kezdem mondandómat.-Most elmegyek. Kérlek, gondolkodj el azon, amit mondtam.-nyomok egy puszit arcára, majd kilibbenek az ajtón.
~*~
Igazából fogalmam nincs, hova akarok menni. Már majdnem fél órája járkálok a városban igazi úti cél nélkül. Ryuuto komolyan azt akarja, hogy hozzá költözzek. Ez magában nem lenne baj, viszont…
1. egy felnőtt férfival együtt lakni egy olyan lánynak, mint én elég veszélyes.
2. okulva a mai eseményekből, nagyon kéne vigyáznom, mert úgy tűnik, Ryuuto elég hamar elveszti a fejét.
3. ő a bátyám, és mi nem éppen testvéri viszonyt folytatunk egymással.
4. …áááá a francba, a hülye ellenérvekkel!!! Kit érdekel mindez?! Szeretem Ryuuto-t, bármilyen legyen is! Csak ezt ő nem tudja…Azt se tudom, ő hogy érez irántam…Talán sehogy, és csak én komplikálom túl…De ez nem tarthat vissza attól, hogy vele legyek. Nos, most már van úti célom!
~*~
Hát, ismét itt vagyok. Alig két órája léptem ki ennek a háznak az ajtaján tele kétségekkel, de most úgy térek vissza, hogy teljesen nyugodt vagyok. Becsengetek, és várom, hogy Ryuuto ajtót nyisson. Mikor ez elsőre nem történik meg újrapróbálkozom. Megint semmi. Ezt még eljátsszuk párszor, majd kb a hatodik csengetésre hallok egy kényszeredett „Nyitom” szócskát. Mikor kinyitja az ajtót, teljesen ledöbben, miközben én csak mosolygok.
-A-Ayame?!-hmmm, de javu…Mikor még percek múlva se történik semmi arcomon erőlködő grimasz jelenik meg.
-Figyelj, nem akarok udvariatlan lenni, de mi lenne, ha beengednél, és akkor le tudnám rakni ezeket a kínzóeszközöket.- szerintem nem is figyel arra, amit mondtam, de azért beenged.
-Hogy kerülsz te ide?- kérdi még mindig meglepődve.
-Hát, igényt tartanék arra a költözős felvetésre!-emelem meg sokatmondóan a kezeimben lévő bőröndöket, majd le is rakom őket.-Persze csak akkor, ha még fenn áll az ajánlat.-nézek rá mosolyogva, de ő még mindig csak bámul rám. Azért nem arra számítottam, hogy ennyire meglepem, mikor igent mondok az ajánlatára… |