Hozzám lép és kisé rámdől.
-Ryuuto…?
-Menj el… Jobb, ha most elmész… Nem olyan állapotban vagyok…-mikor lehelete megcsapja orromat, rögtön értelmet nyernek szavai.
-Te részeg vagy?!-förmedek rá.
-Ne kiabálj, könyörgöm…
-Mi a fenét művelsz?! Csak 2 órára hagytalak itt!
-Mondom… hogy ne… kiabálj! És most menj…
-Nem hagyhatlak itt ilyen állapotban!-még valami baja lenne…
-Ayame… Nem mondom még egyszer…
-Én sem! Itt maradok! Most már csak azért is!
-Az istenér! Ne üvölts, már itt vagyok melletted! Különben is, szerinted nem veszélyesebb most itt lenned? Elég két textil darab és könnyedén megerőszakolhatlak. Eggyel összekötözöm, a kezed a másikkal a szádat kötöm be.-miiii? Ezt úgysem teszi meg…
-Ne-nem mered…
-Dehogynem. Most csak jobb alkalmam nyílik r…- nem tudja befejezni mondandóját, mert eldől. Még épp időben tartom meg, így nem esik a földre. Óvatosan lefektetem a fuuton-ra.
-Ayame… -hallom meg elhaló hangját.-Szeretlek…-micsoda??? Már éppen rákérdeznék, mikor látom, hogy elaludt…Király! És én most mégis mit csináljak egy félhulla emberrel?!
~*~
Hjaj, esküszöm, ha ennek vége jelentkezhetek ápoló nőnek egy kórházba! Tisztára olyan, mintha Ryuuto a gyerekem lenne. Főzök, mosok, takarítok rá…szó szerint…
-Vennem kell egy átkozott sötétítőt…-hallom meg morgó hangját.
-Jó reggelt, onii-chan!-köszöntöm mosolyogva. Mikor meghallja hangom hirtelen felül.
-Idióta! Ne tegyél ilyen hirtelen mozdulatokat!-dorgálom meg. Hát nem tudom mit várt, miután megivott egy egész üveg piát.
-Mi az istent keresel te itt?-jajj, ezt nem kérdezheti komolyan. -Kérdeztem valamit!-de, mégis komolyan kérdezi.
-Hallottam. És úgy gondoltam, hogy itt lakok, ha már felajánlottad. Tegnap ezért jöttem vissza.-mondom meg ittlétem okát.
-Tegnap?!-kérdi kétségbeesetten.
-Igen, tegnap.-mondom nyugodtan.-Bár arra kellett hazajönnöm, hogy részeg vagy.-teszem hozzá megrovón.
-Csináltam veled valamit…?
-Nem.-végülis, ez az igazság.
-Nem is akartam…?-hehh, de jó megérzései vannak.
- De. Ennek ellenére elájultál, mielőtt bármit is tehettél volna. De kedves volt tőled hogy figyelmeztettél.-végülis, figyelmeztetésnek is lehet venni azt a kis incidenst.
-Fontosabb az, hogy miért döntöttél végül, hogy ideköltözöl? Apáék aggódni fognak.-ajj most meg mit akadékoskodik? Mikor nem válaszolok semmit, folytatja.- -Ayame! Azt kérdeztem mit keresel itt?!
-Csak-adok neki tömör válasz kisé ingerülten.
-Ayame… Menj haza…-kér halkan, még épp hogy meghallom.
-Nem-mondom határozottan, amitől ideges lesz.
-Miért…? Miért? Mi a francért vagy ennyire makacs?! Mi okod van rá, hogy itt maradj?!-huhh, erre mit is mondhatnék…talán a legjobb az lenne, ha megtudná az igazat.
-Mert…-felé fordulok fülig pirulva.-Mert én… Én…
Nah, gyerünk kislány, ki tudod mondani!
-Azért akarok maradni, mert…-mondandómat nem tudom befejezni, ugyanis hirtelen megszólal az ajtó csengője. Ijedten összerezzenek, és elég dühös vagyok, hogy épp akkor zavarnak meg, mikor sikerül elhatároznom magam. Mérgesen indulok el az ajtó felé, de nem jutok el odáig, mert Ryuuto hirtelen megragadja a csuklómat és leránt maga mellé a fuuton-ra, számat pedig befogja, nehogy megszólaljak.
-Ha azt hiszi, nincs itthon senki, előbb utóbb úgyis elmegy.-suttogja bele fülembe a magyarázatát. Hát, ebbe lehet valami…Még kétszer csengetnek, majd semmi. Az illető tényleg elment.-Na de hol is tartottunk?-kérdi Ryuuto miután kezét elvette a szám elől.
-Nos…-kezdek bele újból.-azért akarok itt maradni, mert…-ismét csak ijedten rezzenek össze…
-A fene…!-mondja bátyám, mikor leesik neki, hogy a mobilja csörög.
-Nem veszed fel?-kérdem tőle.
-Nem. Ha akar úgyis visszahív később…Tehát. Azért akarsz maradni, mert…?
-Azért, mert…-hirtelen hatalmas sípolás. Mi az ördög lehet ez?! Aztán eszembe jut…
-Te jó ég! A teavíz!-gyorsan felpattanok ültőmből és a konyhába rohanok. A tűzhelyről leveszem a teáskannát, töltök ki a forró vízből két csészébe, aztán elkezdem keresni a teafiltereket. Mikor egyet sem találok már épp kérdezném Ryuuto-t a hollétük felől, mikor az említett megszólal. Pontosan a fülembe beszél, majd meglátom, hogy két kezével megtámaszkodik mellettem, így engem körbezárva.
-Felül, a fejed felett. Jobb oldalt.
-Kö-Köszönöm-mondom szaggatottan, majd nyúlok is a tea felé, de nem érem el.
-Várj, majd én-ajánlja fel Ryuuto a segítséget. Mikor leveszi a teát hátamnak nyomódik, amitől kicsit elpirulok.-Tessék.
-K-köszi.
-Szóval…miért is akarsz maradni?-Teszi fel komolyan a kérdést.
-Ryuuto,-kezdek mondandómba, közben felé fordulok.-Igaz, hogy…?
-Hm? Mi igaz?-kérdi értetlenkedve.
-Tényleg szeretsz? | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
