-Kérdésre kérdéssel válaszolni, hm?-kezd el cirógatni. Ó, hogy utálom, mikor ezt csinálja.
-Idióta!-szinte kétségbeesetten keresgélek menekülési lehetőség után, aztán észreveszem. A tea! Felveszem a bögrét és belekortyolok.
-Áhh. Én is kaphatok?-kérdi Ryuuto.
-Ööö…Persze…-mikor vennék le még egy bögrét, megállít.
-Nem kell.
-Mi? Most akkor kérsz vagy nem?-nah, ezt nem értem. Aztán elveszi tőlem a bögrémet, és ott iszik belőle, ahol én is ittam. Miért csinálja, ez olyan zavarba ejtő! Azt hiszem elpirultam…
-Finom.-erre most mit mondhatnék?- -Te nem kérsz?
-D-De… Mindjárt csinálok magamnak újat…
-Á-á..-hm? Ezt hogy érti? Iszik egy kortyot, majd megcsókol, és úgy itatja meg velem. A következő pillanatban pedig már a pulton ülök, és ő az államról nyalja le az odacsorgott teát. Na jó, EZ a zavarbaejtő. Egyszer csak megcsörren a telefon.
-Nem mondta…?-kérdi Ryuuto, miután felvette a kagylót.
-Sajnálom. Nekem kellett volna, szólnom, tudom… Ayame akarta úgy, hogy ide költözzön.-ajjajj, nem szóltam senkinek a költözésről…--Nem sokára.
Egy kis idő múlva leteszi, majd visszafordul hozzám. Csend…
-Miért nem szóltál, hogy otthon nem tudják…?
-Sajnálom! Úgy gondoltam később szólok… de aztán valahogy… elfelejtettem.-mentegetőzöm.
- Most azt hiszik elraboltalak és kinyerítettelek. Rika aggódik.
-Sajnálom…
-Engem különösebben nem zavar. Csak nem tudtam, hogy ilyen felelőtlen húgom van.-ezt pont ő mondja? Nem tudom ki itta le magát tegnap a sárga földig…Elmegy, leül a kanapéra, én pedig követem.
-Kérdésre kérdéssel… Hm? Szóval miért is jöttél?-tér vissza az eredeti kérdésre. Ajj, most mit mondjak?
Hatalmas szerencsémre nem kapok lehetőséget a válaszadásra, ugyanis most az én telefonom csörög. Gyorsan felveszem, közben hálát adok az égnek a remek időzítés miatt.
-Halló?-szólok bele.
~Kicsim, szia! Minden rendben?-hallom meg anya aggódó hangját a vonal másik végén.
-Igen, anya, persze!
~Hol vagy most?
-Ryuuto-nál. Miért?
~Aggódtam érted drágám. Mikor jössz haza?
-Nyugi, semmi baj! Nem kell aggódni. A hazamenés pedig…hát, őszintén nem tudom,. Azt tervezem, addig maradok, míg Ryuuto.
~De Ayame, nem lesz baj…?
-Ugyan, mi baj lenne? Ne félts, jó gyerekek vagyunk, nem csinálunk semmi olyat, amire te gondolsz!-hát, legalábbis én nem tervezem…egyenlőre…
~N-Nem ezért mondtam, én csak aggódom, hogy milyen helyen vagy, hogy…-kezd szabadkozni anya.
-Hihi-nevetek bele a telefonba-Tudom, hogy értetted! Na, maradhatok?
~Hát rendben, legyen ahogy akarod.
-Köszi, anya!-nekem van a legjobb anyukám a földön!
~Nincs mit! Szia kicsim!
-Szia, anya-ezzel leteszem a telefont.
-Nah,-fordulok a kíváncsian figyelő fiú felé-úgy tűnik, még egy ideig a nyakadon fogok lógni!
-Hmmm majd csak kibírom valahogy!
-Hát, remélem is.
-De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre…miért jöttél vissza…?-kérdi szomorkásan.
-Te sem válaszoltál az én kérdésemre!-vágok neki vissza, ő pedig már szóra nyitná a száját, de ismét csörög a telefon. Mina hív. Vajon mit szeretne?
-Szia, Mina!
~Szia Ayame! Csak hívlak, hogy én legyek az első aki szól neked…Holnap nem lesz iskola, mert a hó hatalmas súlyától a tető egy része beszakadt! És nemcsak nekünk nem, hanem az egyetemistáknak sem lesz!
-Komolyan? Jajj de jó!-örvendezek.
~Ugye? Így legalább lesz időm befejezni a rajz házimat! Olyan nehezen találtam meg a megfelelő modellt, hogy azt elhinni nem lehet! De így legalább tényleg lesz időm! Nagyszerű, ugye?
-Te jó ég! Teljesen elfelejtettem!!! Mi lesz velem? Fogalmam sincs ki legyen a modell! Ráadásul ÚGY…! Nekem végem!
~Nyugi, nyugi, ne ess pánikba! Fő a hidegvérűség! Először is tisztázd magadban, hogy ezt meg kell tenned! Aztán keress egy modellt. Aki hajlandó a feladatra, majd…rajzold le!
-Könnyű azt mondani! Haaaj jó, hagylak dolgozni! Kössz, hogy szóltál, és kössz a tanácsot! Szia!
~Nincs mit. Sok sikert! Szia!
Mikor leteszem a telefont, teljesen kétségbe esek.
-Mi baj? Történt valami?-kérdi Ryuuto.
-Nekem végem.-kezdek bele nyöszörögve.-Nem csináltam meg a rajzházit. Holnap nem kell menni suliba se nektek sem nekem a hó miatt…
-Ez akkor jó hír, nem? Meg tudod csinálni a házit.
-Nem az idővel van gond, hanem a feladattal…
-Mert?
-Mert…a feladat…akt…
-Akt…?
-Akt.
-Akt…?
-Jajj a fenébe is! Igen, akt! Amikor ruha nélkül kell lerajzolni egy embert! Akt!-magyarázom idióta bátyámnak.
-Tudom, mi az az akt!
-Akkor miért kérded?!
-Hmmm…szóval aktot kell festened...
-Igazából rajzolnom kell…de nincs modell. Nekem végem!-siránkozok.
-Hééé, mi lenne, ha engem rajzolnál le?-miiiii??? Ezt komolyan gondolta??? | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
