Szóval nem tudja...nem tudja, miért jöttem vissza. Hjajj, nem szeretek az érzéseimről beszélni. De talán...odalépek hozzá és megcsókolom. Erre nyilván nem számított, ugyanis teljesen mozdulatlanná dermed. Kis idő múltán elhúzódok tőle miközben mosolygok rá.
-Na, ez elég jó válasz volt?
-Hát nem vayok biztos benne, hogy eljutott hozzám az értelme-mondja most már félmosollyal az arcán.
-Hmmm, akkor még egyszer.-ezzel újra megcsókolom. Azonban most már nem fagy le úgy, mint az előbb, sőt...! Kezeivel átkarolja derekam, és magához szorít. Szinte hozzá présel saját testéhez, aminek következtében megérzek valami keményet hasamnál. Hirtelen hátra hőkölök.
-Ry-Ryuuto, nem kéne felvenned v-valamit?-kérdem pirulva.
-Nem, tudod így kényelmes.-mondja mosolyogva.
-D-De meg fogsz fázni...
-Nekem kifejezetten melegem van-egyre közelebb jön.
-Ryuuto...!-szólok rá immár figyelmeztetőleg.
-Jól van, jól van, megyek már!-tartja fel megadóan a kezét, és eltűnik a fürdőben.
Míg ő öltözködik, én gondolkodom. Lényegében most vallottam neki szerelmet...De, ez valahogy egyáltalán nem zavar. Egyszer csak hallom, hogy csengetnek. Mikor kinyitom az ajtót látom, hogy egy lány áll mögötte...egy nagyon szép lány...
-Hello, Ryuuto-hoz jöttem.-mondja mosolyogva.
-Szia. Azonnal szólok neki. Mit mondjak, ki keresi?-kérdem rosszat sejtve.
-Mond neki, hogy Naomi vagyok.
-Naomi?
-Igen. A barátnője.
-Ba-Barátnője...?-ezt meg hogy értette?
-Igen. De... beengednél?-kérdi még mindig mosolyogva.
-Pe-Persze. És amúgy... Csak simán egy barátnő, vagy A barátnő...?
-A barátnő-most már nevet.-És te ki vagy?-épp ekkor érünk be a nappaliba, és Ryuuto is most jön ki a fürdőből.
-Én? A testvére vagyok...-keserűen ejtem ki a szavakat. Nincs öt perce, hogy szerelmet vallok neki, erre kiderül, hogy van barátnője...Nah, szép...-Ryuuto, drága bátyám-minden egyes szót jól kihangsúlyotzok.-Itt van Naomi.-Kényszerítenem kell magam, hogy határozott legyen a hangom. Mikor Ryuuto meglepetten rám néz, tovább folytatom.-Tudod, a barátnőd.-nah jó, ez már önkínzásnak minősül...Azt hiszem Ryuuto észrevette, min megyek most keresztül, és meg próbál mondani valamit. Hát, ezzel kicsit elkéset...Hirtelen ötlettől vezérelve berohanok a fürdőbe magamra zárva az ajtót.
Még jó, hogy ide hoztam be a bőröndeimet...Gyorsan kinyitom az egyiket és magamra kapok egy farmert és egy hosszúujjú pulcsit. Teljesen gépiesen mozgok, a testem magától működik, míg agyam az iménti eseményekkel van elfoglalva. Mikor felöltöztem, gyorsan kiviharzok a fürdőből. Ryuuto még mindig döbbenten áll és bámulja Naomi-t. Oh, hát persze! Biztos régen találkoztak, és nem hiszi el, hogy itt látja. Hát, én se...
-Na, én most magatokra hagylak titeket.-mondom érzelemmentes hangon. Ryuuto rám kapja tekintetét, és egyre fehérebb lesz.
-Ilyenkor?-kérdi Naomi.-Meg fogsz fagyni. Ekkora hóviharban...
-Ugyaaan!-legyintek egyet. Olyan élethűen alakítom azt, hogy semmi bajom, hogy az már fáj.-Elég jól bírom a hideget. Ezt a pasid is tanúsíthatja.-mondom enyhén gúnyosan a "pasid" szót.-Ugye, bátyó?-gúnyolódok tovább, de ezt csak Ryuuto és én értjük. Szegény egyíre fehérebb lesz.-Mint karácsonykor. Akkor is milyen sokáig bírtam, nem igaz?-emlékeztetem arra a bizonyos estére.-Nah de én mentem is.-Rohanok az ajtó felé, felveszek egy kabátot, belebújok a cipőmbe, majd kezembe kapok egy sapkát és sálat, mind ezt rekord sebessséggel.-Naomi, örülök, hogy megismerhettelek!-mondom mosolyt erőltetve az arcomra. De most komolyan...ez minimum egy Oscar-díj...-Sziasztok, érezzétek jól magatokat!-ez volt a kegyelemdöfés mind a falfehér Ruuto, mind a magam számára.
-Aya, ne...!-hallom meg Ryuuto kétségbeesett-tiltakozó hangját, de nem érdekel. Kilibbenek az ajtón, és bezárom magam után...kulccsal. Az egyetlen kulccsal, ami a házhoz tartozik...Hát, azt hiszem, egy kis ideig Ryuuto nem fog utánam jönni. Viszont amint bezárom az ajtót, legördülnek szememből az első könnycseppek, melyek megállíthatatlan záporrá duzzadnak. Fogalmam nincs merre megyek, csak megyek. Hehh...pont, mint karácsonykor...pont, mint mikor találkotam életem első szerelmével, aki ma össze is törte a szívem... |