-Már mondtam… - kezdi - Eleinte engesztelésképp csináltam. Mivel tudtam, hogy nem lehetünk édes kettesben, így ezzel akartam kompenzálni este. - mi az, hogy eleinte?
-És most…?
-Most? Elcsábítani Szerinted sikerülni fog…? –és már csak azt veszem észre, hogy az ágyon fekszem, ő pedig tovább csókol.
-N-Nem tudom. - nyöszörgök, miközben ő már hátam simogatja. Ugye nem arra gondol, amire gondolok, hogy gondol..?
-Akkor ki tudja?
-Ne-Nem tu-tudom…- kezdek megijedni…
-Most megúsztad, de ne hidd, hogy örökké várni fogok… míg a halál el nem választ….- kegyelmez meg. Eh, ezt meg hogy érti? Mindegy, örülök, hogy megállt. - Aludni is kéne, ha holnap megyek tárgyalásra…- tárgyalás?! Már megint?!
Lefekszik mellém, ,majd nyugtatóan simogatja hátam. Hirtelen hatalmasat villámlik, mitől ijedten rezzenek össze.
-Csss… Nincs semmi baj… Itt vagyok… Mindig itt leszek…- hallom még, majd már alszom is.
~*~
Reggel arra kelek fel, hogy valaki megcsókol. Természetesen Ryuuto az. Kómásan felülök, látom, hogy van nála valamilyen tálca, tele kajával. Regggeliii! Aztán valami eszembe jut.
-Nem azt mondtad, hogy tárgyalásod van?
-De.
-Apa nem lesz mérges?
-Dehogynem. Már biztos pattog. - mondja egyszerűen
-Ryuuto!- hangom figyelmeztető.
-Jól van na. Olyan nagy baj hogy azzal akarok lenni, akit szeretek?
-De nem hanyagolhatod el a munkád!
-Milyen munka…? Csak segítek, amolyan beletanulás. És most csend. - mondja, majd benyom a számba egy villányi ételt.
-Ez… Finom…- mondom szinte elámulva. Aztán mikor meglátom a következő falatot, olvadozok. - Kyaa! Eper!- megeszem a fincsi gyümit, majd kicsit elkezdek duzzogni. - Tudok egyedül is enni. Miért nem ehetek egyedül?
-Mert nem engedem. Vagy inkább adjam szájból szájba?
-Nem kell! Jól van értettem! –mondom kissé pirulva. - De mit akarsz egésznap csinálni?
-Örülök, hogy megkérdezted. Elviszlek a belvárosba, a vásár központba. Mindent én állok, úgyhogy, ha valamit szem-szád megkíván, nyugodtan szólj!- ez…komoly?!
-Ez…ez most komoly?- kérdem elámulva.
-Persze. Na, de most egyél, hogy minél hamarabb indulhassunk!
-Köszönöööm - mondom mosolyogva, majd nyakába ugrom.
-Szívesen… Na, nyomás reggelizni!
-Igenis! - felelek még mindig nevetve, majd gyorsan megeszem a reggelim.
~*~
-Hulla vagyok!- jelenti ki Ryuuto.
-Ne feledd, te mondtad, hogy elhozol!- emlékeztetem. - Különben is, nem tudom mi bajod, még csak 7 boltban voltunk bent!
-Igazad van, megígértem. Hát, akkor mire várunk még? Mi lesz a következő bolt?- kérdi mártír képpel.
-Ryuuto, ha nem akarod…- kezdem, de belém fojtja a szót.
-Dehogynem! –mondja ellentmondást nem tűrve. - Nah, következő?
-Hááát, igazából a következőbe egyedül akarok bemenni. - mondom pirulva.
-Mert?- kérdi értetlenül.
-Azért, mert az nem férfiaknak való!- próbálom rávezetni, de nem nagyon esik le neki…
-Mi? Mond már érthetően!
-… Hidd el, nem kéne bejönnöd…
-???
Ekkor elfogy a türelmem, és a mellettünk lévő boltra mutatok, melynek bejárata felett ott díszeleg: Victoria’s Secret.
-Vagy talán be akarsz jönni?- kérdem leheletnyit ingerülten.
-Ömmm nem, menny csak egyedül! – mondja zavartan.
-Én is így gondoltam. Megfognád ezeket?- nyújtom felé a bevásárlószatyrokat. Igazából egy bevásárlószatyor hegyet… - Köszi! Na, mindjárt jövök!- azzal már bent is vagyok az üzletben. Igazából nincs olyan konkrét elképzelés, de volt egy olyan érzésem, hogy ide be kell jönnöm. És milyen igazam volt! Ahogy belépek, rögtön meglátok egy hálóinget, ami nagyon tetszik. Közelebb érve meglátom, hogy ez inkább többet mutat, mint takar, szóval gyorsan ellépek tőle. Viszont kicsit arrébb észreveszek egyet, amibe azonnal beleszeretek. Ezt tuti megveszem! Még nézelődök kicsit, pár dolgot a kosárba rakosgatok. Épp indulnék a kasszához fizetni, amikor…
-Nahát, Ayame!-… ez nem lehet igaz!
-Hello, Naomi!- megfordulok, és mosolyt erőltetek az arcomra. - Micsoda meglepetés!
-Furcs, hogy mindig összefutunk, nem? – furcsa? Nem ez hátborzongató!- Ayame, bemutatom neked Misa-t, Daisuke barátnőjét. Misa, ő itt Ayame, az egyik barátnőm. –hogy miii? Fel se tűnt, hogy ilyen jóban vagyunk Naomi-val. De hogy Daisuke-nak barátnője legyen…
-Szia, örülök, hogy megismertelek!- mondom a lánynak. - De nekem sajnos mennem kell, Ryuuto már biztos vár, szóval, ha megbocsátotok,…
-Ryuuto is itt van? Bár mondjuk ez nem is lep meg. De mi is épp menni készültünk, ugye Misa?
-Ühüm. Mehetnénk együtt, nem?- mosolyog a Misa nevű lány.
-Nagyszerű ötlet! Aya?
-Öhm rendben, miért ne?- motyogom zavartan. Igazából több tucat okot tudnék felsorolni a „Miért ne?” kérdésre. Fizetünk aztán elhagyjuk a boltot.
-Nézzétek, ott van Daisuke! - Szólal meg Naomi. Na, ha Daisuke ott, én az ellenkező irányba megyek. – És vele van Ryuuto is.- na, akkor mégsem… Elindulunk a fiúk felé, közbe azon csodálkozok, mit csinálnak ők ketten együtt.
-Ááá, a hölgyek is csatlakoznak kis csapatunkhoz. - mondja Daisuke, mikor odaérünk.
-Máris jobb társaság. – motyogja Ryuuto. Ezen el kell mosolyodnom. Misa bemutatkozik neki, addig én mellé lépkedek, ő odahúz magához és megcsókol. Ezt meg mi lelte? Mikor elenged, Daisuke azonnal letámad(szerencsére csak szóban).
-Hello Aya, hogy s mint?
-Nagyon jól köszönöm. És te?
-Most már kitűnően. Ráérsz ma valamikor? Lenne kedved meginni velem egy kávét? Tudok egy nagyon jó helyet. – mondja mosolyogva. Atya ég, ez tényleg rám hajtott… na, de most majd megkapja.
-Ejnye, Daisuke! Ha nem tudnám, hogy lehetetlen a barátnőd miatt, azt hinném randira hívsz!- mondom huncut mosollyal. Ez különféle érzelmeket idéz elő a társaságban. Misa értetlenül, kétkedve, és kisé dühösen néz, mint aki azonnali magyarázatot vár a pasijától, az említett arcára azonnal ráfagy a mosoly. Ryuuto viszont elégedett képet vág, Naomi pedig csak magának mosolyog.
-Bocsássatok meg, de nekünk most mennünk kell. Jössz, Ryuuto?
-Hát persze! Nos, viszlát emberek!- mondja majd már megyünk is vissza a hotelba.
~*~
-Ezt nem hiszem el! Miért? Miért? Óóó mond, miért…?
-Ne nyafogj már, ez csak egy kis áramszünet!- int le Ryuuto.
-Kis? Kis? Ryuuto, nincs se villany, se TV, se gép, és gyakorlatilag az orromig se látok!- fakadok ki. Itt állok az ágy mellett az újonnan vett hálóingben, és dühöngök.
-Na, nyugodj le! Ne nyafogj, inkább gyere ide!- mondja, közben meggyújt egy gyertyát. Nagyszerű, így most már látok is valamit. - Te jó ég! Mi van rajtad?!- na, ezt a reakciót nem tudom mire vélni.
-Izé, ezt ma vettem. – mondom kicsit zavartan és pirulva. Abban reménykedtem, ez Ryuuto-nak is tetszik majd. – Nem tetszik?- kérdem, és szomorúan lehajtom fejem.
-Hogy tetszik-e? Gyönyörű! Nagyon jól áll rajtad!- hangjában őszinte meglepettség van. – Gyere ide!- kérlel lágyan. Odamegyek hozzá, ő leül az ágyra, engem pedig az ölébe húz és megcsókol. – Tudod, terveztem mára valamit…
-Valamit? Pontosan mit?-kérdem, és érzem, hogy elpirulok.
-Ha elmondanám, nem lenne meglepetés.
-Naaa, mond el!
-Nem. Inkább megmutatom. – ezzel ledönt az ágyra, és megtámaszkodik a fejem mellett.
-Ryuuto…- kezdem félve, de belém folytja a szót.
-Csss, ne félj! Bízz bennem!- mondja rábeszélően.
-Rendben. Bízok… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
