Elkezdi nyakam csókolgatni, amitől megijedek. Ugye nem azt akarja…? Ugye nem most…? Gondolataimból az zökkent ki, hogy valamit kezembe érzek csúszni.
-Mi ez?- kíváncsiskodok.
-Miért nem nézed meg?
-Megnézném, de nem látok semmit!- mondom szemrehányóan.
-Gyertya!
-Jól van, na….- odamegyek a gyertyához, és megpróbálom kiolvasni mi van a papíron. Alig látok valamit!
-Vááá átkozott áramszünet! Nem látok semmit!
-Ne nyafogj!- nah, könnyű azt mondani.
-Kösz! Te tudod, mi van rajta, én meg nagyon akarom tudni, de nem látom! Te is a legjobb időpontot tudod kiválasztani, hogy ilyet adj nekem. - mérgelődök
-Hát jó. - mondja, és átölel. - Két repülőjegy Hawaii-ra…
-Mi?!- köpni-nyelni nem tudok a meglepetéstől.
-Úgy bizony. Egy hétre szóló luxus szállodában le van foglaltatva a hely, amit bármikor igénybe vehetünk. Gondoltam, egy szünetben elmehetnénk oda ketten. Élvezni a partot, egymást, és azt, hogy semmi dolgunk sincs…- utolsó mondatánál el kell pirulnom. - Nah mit szólsz?- gyors puszit adok szájára, majd minden figyelmem a jegyeknek szentelem.
-Örülsz?- bólintok. -Nagyon?- erre csak egy még hevesebb bólintással válaszolok. És a nyelved?
-Az itt van…- mondom, majd megcsókolom. Mikor elhúzódom gondterhelt arcával találom magam szemben. – mi a baj?
-Tudod… Azt terveztem, hogy mielőtt elmegyünk, elmondjuk a szülőknek, mi van kettőnk között… persze, csak ha neked ez megfelel! Ez csak az én felvetésem. Arra gondoltam, hogy elmondjuk nekik, bejelentjük hogy 1 hétre eltűnünk, és hagyjuk hagy, emésszék meg, mi meg jól érezzük magunkat. Mit szólsz?
Na igen, ezen már én is gondolkoztam… igaza van, el kell mondanunk…
~*~
-Hol voltál? Aggódtam, hogy nem jössz!- vonom kérdőre Ryuuto-t könyvemből felnézve. Már azt hittem fújhatjuk az utat.
-Sajnálom.- mondja, majd kapok egy puszit. Ennyi? Azt hiszed ennyivel el van intézve?
-Nem válaszoltál, arra hogy hol voltál.
-Ne törődj te azzal.- most meg csókot kapok.
-Ne volt szó lekenyerezésről. - mondom tettetett duzzogással.
-Nyugi, nincs semmi baj! Pár dolgot intéztem még apámmal, hogy szabad legyek teljesen erre a hétre… Neked. – na, ezzel nem tudott meggyőzni.
Mikor kb hetedére kérdem mi baja, ezt mondja.
-Ne aggódj annyit. Nincs semmi bajom. Inkább azzal törődj, hogy pár perc és az égben leszünk útban Hawaii felé. –hmm igaz…
Wow! Ez…ez hatalmas!- mondom elképedve, mikor meglátom a házat (mit házat, villát!) amiben lakni fogunk ezen a héten.
-Örülök, hogy tetszik!- hallom meg Ryuuto hangját mellőlem.
Gyorsan körbevezet ezen a hatalmas házon(villán!). Ismét csak elámultam. Nem kevesebb mint 7 hálószoba van ebben az izében. Minden szobához külön fürdő, egy hatalmas ágy, egy hatalmas szekrény, egy kisebb hűtő és bárszekrény tartozik…Wow! A cuccunkat külön-külön szobákba pakoltuk le, ennek mondjuk nem tudtam okát. Aztán még Ryuuto kiment a partra telefonálni. Ugyanis a villa csak kb 20 méternyire van a tengertől egy teljesen zárt partszakaszon. Én nem bírtam tovább. Lefeküdtem az egyik ágyra, és elaludtam.
~*~
Hirtelen hatalmas csattanásra ébredtem. Ijedten néztem körbe, mi történhetett vajon, és megpillantottam Ryuuto-t.
-Oh bocsáss meg, nem akartalak felkelteni! Csak a huzat….- szabadkozik.
-Semmi baj.- mondom most már nyugodtan.- Menyi az idő?
-19.47- feleli készségesen.
-Jó sokat aludtam!- mondom elképedve. – Azt hiszem én most megyek zuhanyozni. –. Azzal már benn is vagyok a fürdőben. Zuhany után mérgelődve veszem észre, hogy nem hoztam be magammal ruhát, így egy szál törülközőben megyek ki, hogy keressek magamra valamit. Pár percnyi kutakodás után megérzem körém fonódni Ryuuto karját, ajka pedig fülemnél van.
-Meg akarsz őrjíteni?- leheli fülembe, majd maga felé fordít és megcsókol. Lassan az ágy felé tol és végigdönt rajta, majd fölém mászik. Már nyakamat csókolja, kezével pedig megpróbálja lefejteni rólam a törülközőt. Na, és itt már tényleg megijedek.
-Ryuuto…-nyögöm rémülten, de nem érek el vele semmit. Már kulcscsontomon jár szájával, a törülköző pedig vészesen kezd lecsúszni rólam.- Ryuuto…!-teszek még egy próbálkozást ijedten, de nem használ. Mi üthetett belé? – Ryuuto, ne! – mondom most már erőteljesebben, mégis félve.- Hagyd abba!
-Elegem van!- mondja hirtelen, majd feláll, és dühösen néz rám. Nem értem… mi ütött belé?! Aztán megérzek valamit, ami eddig a félelem miatt elkerülte a figyelmem…alkohol szag. Mi a…? – Felveszel valami vadító ruhát, aztán mikor közeledek, elutasítasz. Most pedig ki jössz így, szinte semmiben, csak azért, hogy kínozz!- micsoda…?!- Aztán meg jó szüzikéhez méltóan ellenkezel!- ahogy beszél, tisztán érzem a pia szagát. Jajj Ryuuto, mit csináltál? Megigazítom magamon a törülközőt és felkelek az ágyról.
-Ryuuto mi baj…?- kezdem, de nem hagyja, hogy befejezzem.
-Halgass! Gyere inkább ide, és adj egy csókot!- mondja parancsoló hangon.- Vagy még ahoz is túl ártatlan vagy?-kérdi gúnyosan. Totál részeg…
-Ryuuto…
-De az is lehet, hogy igazából már rég nem vagy szűz, csak engem akarsz kínozni. Talán minden jött-mentel ágybabújsz csak velem vagy ilyen.- miközben beszél egyre közelebb jön, de én nem bírom tovább. Könnyekkel küszködve gyorsan kirohanok a szobából, és beszaladok egy másikba. Épp időben sikerül elfordítanom a kulcsot a zárban, Ryuuto máris az ajtón dörömböl.
-Na, ne csináld, engedj be, játszunk kicsit!
-Menj el!-mondom sírva, miközben az egyik sarokba húzódok. Félek, nagyon félek most tőle. Próbálom magam azzal nyugtatni, hogy csak részeg, és nem gondolja komolyan a dolgokat, de akkor is dühös vagyok. Gyakorlatilag leribancozott! Percek múlva a dübörgés abbamarad, majd hallom, hogy Ryuuto elsétál a szoba előtt. Ez most valahogy mégse nyugtat meg egészen. Egész éjjel nem tudok aludni, csak rettegve azon gondolkodom, vajon mi történhetett, ami miatt így leitta magát…?
~*~
Reggel még ugyanúgy ülök a sarokban, mint mikor este Ryuuto itthagyott. Nem aludtam egy percet sem, úgyhogy most nagyon fáradt vagyok, de nem merek elaludni. Félek, hogy még mindig részeg, és még mindig itt köröz a házban, sőt magától Ryuuto-tól félek. Tudom, hogy részeg volt, de akkor is… mivel nem akarok aludni, ezért csak tovább emésztem magam, még mindig félve. Mikor ránézek az órára az 17.46-ot mutat. Remek… már majdnem egy napja nem aludtam. Ki sem mozdulok a szobából még egy darabig. Azt hiszem, jobb lesz, ha elkerülöm Ryuuto-t…
~*~
Hangos kopogásra ébredek. Na, csak elaludtam… megint ránézek az órára. 18.20. hát aludtam, de nem sokat…
-Aya, itt vagy?- hallom meg Ryuuto-t. azonnal ledermedek, nem tudom mit csináljak. Mi van, ha még mindig részeg? Mi van, ha bántani akar? De már késő ezen gondolkozni… betörte az ajtót…
-Aya, hát itt vagy! Úgy aggódtam, nem tudtam hova lettél. Tűvé tettem az egész házat, és…-hadarja, és egyre közeledik felém.
-Ne! – kiáltom. – Ne gyere közelebb! Maradj ott, ahol vagy!- kiabálom sírva. Arcára hitetlenség ül ki, majd aggodalom.
-Aya…
-Ne! Csak…maradj ott!-mondom most már nyugodtabban. Legalább nem részeg…- azaz nem is… menj ki! – mikor ellenkezne, azonnal belé fojtom a szót.- Kifelé!!!- könnyeim megállíthatatlanul folynak. Egy ideig tanácstalanul figyel, aztán kimegy. Én még mindig sírok. Mit kéne csinálnom…?
~*~
Egész éjjel agyalok. Nem aludtam az elmúlt 2 napban 1-2 óránál többet, de most nem is vagyok képes pihenni…hogy is lennék, van elég megbeszélni valóm magammal…
Egyszer csak félénk kopogatást hallok az ajtón.
-Ayame…bejöhetek?-kérdi egy bizonytalan hang. Nem tudom mit felelhetnék. Lassan odalépkedek az ajtóhoz és résnyire kinyitom.
-Ayame, mi a baj? Miért félsz tőlem ennyire?-hadarja.
-Nem emlékszel semmire?-kérdem színtelen hangon.
-Nem…mi…? Mi történt?- kérdi értetlenkedve, majd arca elfehéredik.- Csináltam valamit?
-Nem…de majdnem… Meg-…megtennéd, hogy beviszel egy városba?-kérdem félénken.
-Persze… de mit…?
-Ne beszéljünk erről, jó?-mondom, majd elmegyek megkeresni a ruháimat.
-Jó…
~*~
20 perc múlva már az utcán sétálunk a legközelebbi városban. Nem szóltunk egymáshoz, mióta kiléptünk a házból. Most a csendet ő töri meg.
-Ayame, kérlek mond el…
-Ne. Beszéljünk. Erről. – mondom, majd otthagyom őt, és a zebra felé megyek. Még mindig gondolkodom, így oda sem figyelve mit csinálok, lépek le az átkelőre, anélkül, hogy körbenéztem volna. Aztán minden olyan gyorsan történik. Hallok egy rémült kiáltást, fékcsikorgást, ijedt sikolyokat. Aztán semmi…minden sötét…mi történt…??? | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
