-Ez…ez most komoly? – kérdezi csodálkozva. Kis ártatlan, mintha nem az előbb mondtam volna neki.
-Persze. Na, de most egyél, hogy minél hamarabb indulhassunk! – szólítom fel, tetetett szigorral.
-Köszönöööm - mosolyogva ugrik nyakamba.
-Szívesen… Na, nyomás reggelizni!
-Igenis!
*-*-*-**-*
-Hulla vagyok! – jelentem ki fáradtan. Hányadik butikból is jöttünk ki? 20.?
-Ne feledd, te mondtad, hogy elhozol! Különben is, nem tudom mi bajod, még csak 7 boltban voltunk bent! – ááá… Szóval csak 7… Nem értem a nőket. Gondoltam, hogy ez a fajta ajándék tetszik neki, de hogy ennyire beleélje magát… Hát csak nőből van… De hogy bírnak 20 perc alatt 25 butikot megjárni… fogalmam sincs.
-Igazad van, megígértem. Hát, akkor mire várunk még? Mi lesz a következő bolt – kérdezem kicsit sem türelmetlenül. Talán túlságosan kiüt az arcomra, hogy már elegem van ebből.
-Ryuuto, ha nem akarod… - gondoltam…
-Dehogynem! Nah, következő? – nem hagyhatom, hogy búslakodjon. Hagy élvezze csak, én meg elleszek valahogy. Majd este elégtételt veszek érte… hehe…
-Hááát, igazából a következőbe egyedül akarok bemenni. - mondja pirulva.
-Mert?
-Azért, mert az nem férfiaknak való!
-Mi? Mond már érthetően! – nem értem mi lehet olyan nagy ügy egy boltban? Valami sexshop-ba akar bemenni vagy mi?
-… Hidd el, nem kéne bejönnöd… - ez egyre furcsább…
-???
Oldalra sandítok és meglátom a nevét a tákolmánynak. Ja, hogy fehérnemű bolt… Ezzel is kezdhette volna… Természetesen nem vagyok olyan perverz, hogy ide bemenjek. Majd türelmesen kint megvárom.
-Vagy talán be akarsz jönni? – kérdezi idegesen. Naaaah, Nem kell felkapni a vizet, édesem.
-Ömmm nem, menny csak egyedül! – felelem.
-Én is így gondoltam. Megfognád ezeket?- nyújt felém egy teljes táska várat. - Köszi! Na, mindjárt jövök!
-Szívesen… - mondom, de már csak magamnak, mert Miss Butikkirálynő már bent is van…
Ledobom egy padra a cuccokat, majd magamat és nézegetem a körülöttem elmenőket. Mindenki, szinte mindenki, a párjával van, és amolyan velünk egykorúak. Úgy látszik Aya az alsó határ, tőle fiatalabbat nem igen látok, ahhoz képest elég jól elvan ebben a környezetben. Nem győzőm magam ismételni…Nők…!!
-Nicsak, ki látnak szemeim… - ez a hang… Remélem nem… Felpillantok és azt a bunkó, teperő vadászt látom meg magam előtt.
-Daisuke… Ha Ayame-t keresed, ott van – bököm a bolt felé, és csávókám már rögtön nagy hévvel elindul, de mielőtt belépne meglátja hova vezéreltem, és rögtön visszafordul. El kell, hogy nevessem magam ezen a reakción.
-Ha ha… Nagyon vicces - válaszol tele szarkazmussal.
-Nem bírom fölfogni, hogy miért nem pattansz le Aya-ról. Nem veszed észre, hogy nem érdekled? Nah meg arról ne is beszéljünk, hogy velem jár.
-Nekem ilyet nem mondott… Amíg nem mondja addig én nem tudok róla… - ez a… Kezd idegesíteni . Felállok mérgemben, és már ütném is, de erőt veszek magamon. Ha Aya megtudja kicsinál… Nagy sóhaj…
Mire kigondolom, már jön is az említett egy csapattal körülvéve… Naomi az egyik, ha jól látom. A másikat nem ismerem…
-Ááá, a hölgyek is csatlakoznak kis csapatunkhoz. – kezdi Daisuke.
-Máris jobb társaság. – motyogom, nem törődve ki mit gondol. Ahogy mellénk érnek bemutatkozik Misa, majd gondolok egyet, és magamhoz húzom Aya-t és megcsókolom. Hátha észhez tér a kis őszike… Látom Aya-n hogy meglepődött, de nem törődöm vele. De úgy látszik csak jobban felbátorítottam a kis köcsögöt…
-Hello Aya, hogy s mint?
-Nagyon jól köszönöm. És te? – Az ég szerelmére, Aya! Vedd már észre, hogy csak az érdekli, hogy ágyba bújhasson veled! Ne flörtölj vele, könyörgöm!
-Most már kitűnően. Ráérsz ma valamikor? Lenne kedved meginni velem egy kávét? Tudok egy nagyon jó helyet. – mit mondtam… Utána majd szépen elvisz egy Love Hotel-be, és ha akarod, ha nem úgyis megteszi. És nem fogok tudni segíteni, főleg, ha nem tudom merre indulja el…
-Ejnye, Daisuke! Ha nem tudnám, hogy lehetetlen a barátnőd miatt, azt hinném randira hívsz! – Ez az én Aya-m! Nah végre! Hehh! Most megkaptad kisöcsém!
-Bocsássatok meg, de nekünk most mennünk kell. Jössz, Ryuuto? – persze! Ki nem hagyom! Rögtön! Repülök, csak messze legyek ezektől végre, és kettesben legyek veled!
-Hát persze! Nos, viszlát emberek!
*-*-*-*
-Ezt nem hiszem el! Miért? Miért? Óóó mond, miért…? - …….
-Ne nyafogj már, ez csak egy kis áramszünet!- intem le Aya-t. Túlreagálod… Az ilyesmi megesik. Nem gyakori, évente ha kétszer megesik, akkor már panaszkodnak… Mi meg pont az egyik esetnél vagyunk itt, na és?
-Kis? Kis? Ryuuto, nincs se villany, se TV, se gép, és gyakorlatilag az orromig se látok!- dühöng…
-Na, nyugodj le! Ne nyafogj, inkább gyere ide!- nyúlok egy gyertyáért és meggyújtom. - Te jó ég! Mi van rajtad?!- mondom, mikor meglátom Aya-t, kicsit sem kihívó ruhában. Hova készül ez? Így?!
-Izé, ezt ma vettem. – válaszolja pirulva. Jaaah Értemmm… – Nem tetszik?- kérdezi szomorúan. Jajj, nem ezt akartam elérni, csak meglepődtem.
-Hogy tetszik-e? Gyönyörű! Nagyon jól áll rajtad!- válaszolom. – Gyere ide! – csalogatom magamhoz.
Félénken odajön hozzám, és én ültömben ölembe húzom, és megcsókolom.
– Tudod, terveztem mára valamit…
-Valamit? Pontosan mit?
-Ha elmondanám, nem lenne meglepetés.
-Naaa, mond el!
-Nem. Inkább megmutatom. – ledöntöm az ágyra és megtámaszkodok feje mellett.
-Ryuuto…-
-Csss, ne félj! Bízz bennem!- suttogom.
Elkezdem nyakát csókolgatni, mitől csak nyöszörög és elfogja egy kis remegés. Jól sejtettem… Még mindig fél… Pedig nem okoznék neki nagy fájdalmat… Figyelnék rád… vigyáznék rá… Miért fél ennyire tőlem?
Abbahagyom munkámat, és nyakhajlatába fúrom arcomat, mélyet szippantva édes illatából. Egyik könyökömmel támaszkodom feje mellett, közben a másik kezemmel a párna alá nyúlok és előveszek két darab, téglalap alakú papírt. Lassan végighúzom a testén a papírdarabokat, majd kezébe juttatom.
-Mi ez? – kérdezi kíváncsian.
-Miért nem nézed meg? – huncutul elmosolyodom.
-Megnézném, de nem látok semmit! – már megint kezdi a nyafizást…
-Gyertya!
-Jól van, na….
Ahogy odaoson a gyertyához, és alaposan vizsgálódva próbál kimenni az írásokból, el kell mosolyodnom. Tenyerembe támasztva fejem, könyökölve figyelem arcát. Ügyel arra, hogy ne kapjon lángra a papír, ne menjen rá viasz, ugyanakkor próbálja kisilabizálni, hogy mi is van rajta.
-Vááá átkozott áramszünet! Nem látok semmit!
-Ne nyafogj! – utasítom csendre, persze viccelődve.
-Kösz! Te tudod, mi van rajta, én meg nagyon akarom tudni, de nem látom! Te is a legjobb időpontot tudod kiválasztani, hogy ilyet adj nekem.
-Hát jó. – ülök fel és átkarolom őt hátulról. Arcomat vállára teszem és közvetlen fülébe dörmögöm a választ – Két repülőjegy Hawaii-ra…
-Mi?! – fordul felém meglepődve.
-Úgy bizony. Egy hétre szóló luxus szállodában le van foglaltatva a hely, amit bármikor igénybe vehetünk. Gondoltam, egy szünetben elmehetnénk oda ketten. Élvezni a partot, egymást, és azt, hogy semmi dolgunk sincs… - válaszolom lágyan, és az utolsó mondatot már suttogva, érzékien ejtem ki. Szeretném, ha ott már kicsit nyíltabb lenne, és összejönne egy közös éjszaka… De valóban nem értem, miért fél… Valamikor kihívóan viselkedik, amikor kettesben vagyunk, felizgat, ilyen ruhákat vesz fel a kedvemért, és mégis fél, még mindig. – Nah mit szólsz?
Látom, ahogy felém fordul, és elpirulva néz rám. Félénken szájon puszil és visszafordítja tekintetét a jegyekre. Mintha valami kincset nézne. Teljesen úgy viselkedik, mint egy gyerek. Nagyon aranyos.
-Örülsz? – kérdezem hosszú szünet után halkan.
Bólint.
-Nagyon? – kacérkodom vele mosolyogva, mire még hevesebben, és többet bólint. – És a nyelved?
-Az itt van… - válaszolja, majd megcsókol. Mikor szétválnak ajkaink kissé gondterhelt arcomon, megijed. – mi a baj?
-Tudod… Azt terveztem, hogy mielőtt elmegyünk, elmondjuk a szülőknek, mi van kettőnk között… persze, csak ha neked ez megfelel! Ez csak az én felvetésem. Arra gondoltam, hogy elmondjuk nekik, bejelentjük hogy 1 hétre eltűnünk, és hagyjuk hagy, emésszék meg, mi meg jól érezzük magunkat. Mit szólsz?
Rágódik rajta. Tudom, nem egyszerű, de egyszer át kell esnünk rajta. Minél hamarabb, annál jobb. És ezzel azt is ki tudnám csikarni belőle, hogy elismer, ténylegesen, mert felvállalja mások előtt, legfőképp a szüleink előtt.
-Rendben. Legyen. – elmosolyodom majd egy csókot nyomok a homlokára.
-Okés… akkor ezt megbeszéltük.
*-*-*
Hamar letelik az-az egy hónap, amit New York-ban töltünk. Visszaérve, már majdnem vége a télnek. Aya-val elterveztük, hogy tavasszal, tavaszi szünetben megyünk majd Hawaii-ra. Legalább ott jó idő lesz. Elő nyaralás. Bár ezt a jegyet nászútra tartogattam, de addig majd kitalálok egy másikat, hogy hova menjünk. Talán túl korai lesz még a kérdés Hawaii-on, de már 18 éves vagyok, és ha Aya komolyan gondolja velem a jövőjét, vagy legalábbis hosszú távra tervez, akkor megvárjuk majd az érettségit.
*-*-*-*
Alig vártam már ezt a napot. Szerencsére 2 hetes szünetet kaptunk, mindketten, így hogyha visszajövünk még lesz egy hetünk készülődni a sulira is. A szülőknek mindent elmeséltünk. Kicsit mérgesen fogadták, de beletörődtek. Inkább akkor voltak meglepődve mikor bevallottuk, hogy az első naptól kezdet minket érdekelni a másik. Hogy őszinte legyek engem is meglepett. Az hogy én valamelyest vonzódtam Aya-hoz, az oké, de hogy ő is, már az első nap? Igaz mindkettőnkben később rendeződött, hogy ez igazi szerelem, de örültem neki… nagyon… Elújságoltuk hogy elmegyünk következő nap Hawaii-ra, egy hétre, persze apa tudta, hogy minden mögött én állok, de nagy nehezen, Rika nyuszttolására, csak elengedett minket. Mondjuk, ha nemet mond, se akadályozott volna meg. Simán elszöktem volna Aya-val, és kész.
*-*-*-*
A repülőtérre érve már látom is Aya-t ahogy a váróban, ül a cuccai mellett, és olvas. Odasietek, majd lihegve megállok előtte, az én cuccaimmal.
-Hol voltál? Aggódtam, hogy nem jössz! – von kérdőre. Oké, oké teljesen igaza van.
-Sajnálom. – nyomok arcára egy puszit.
-Nem válaszoltál, arra hogy hol voltál. – jajj ne duzzogj, édesem, nem állj jól.
-Ne törődj te azzal. – megcsókolom nyugtatásképp, amit nem is rest viszonozni.
-Ne volt szó lekenyerezésről. –elnevetem magam ezen.
-Nyugi, nincs semmi baj! – válaszolok neki – pár dolgot intéztem még apámmal, hogy szabad legyek teljesen erre a hétre… Neked. – mosolygok. Nem mondhatom el neki, hogy gyűrűt vettem, mert meg akarom kérni a kezét. Még mindig izgulok, hogy vajon, mit fog mondani. Elég feszélyezve érzem magam, amit többször is szóvá tesz Aya, míg várakozunk. A kis dobozka a zsebemben, szinte éget…
-Ne aggódj annyit. Nincs semmi bajom – nyugtatom meg – Inkább azzal törődj, hogy pár perc és az égben leszünk útban Hawaii felé – látom, ahogy elmosolyodik, majd átölelem vállánál, és magamhoz húzom.
Nem sokára bejelentik a gépünk indulását, és kézen fogva megyünk a kijelölt kapuhoz. Pár perc múlva már a repülőgépen is vagyunk.
Irány Hawaii! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
